„Igazából engem sosem az motivált, hogy megmutassam magam, de egyre kevésbé vagyok exhibicionista alkat: ha nem muszáj, nem szerepelek” – mondja Trokán Nóra, aki most annyira háttérbe húzódott, hogy a színész kollégái kulisszák mögött ellesett pillanataiból készített fotóalbumot, ami a napokban jelenik meg.
Ata Kandó továbbvitte a gyerekkorában kapott szeretetcsomagot: egyedülálló anyaként boldog, kreatív, szabad légkörben felnevelte gyermekeit, akik gyakran az alkotófolyamat aktív részesei voltak. Majdnem 104 évig élt, és végig összefogta a világ számos pontján élő, gyermekeiből, unokáiból és dédunokáiból álló családot, akikkel franciául, angolul vagy éppen hollandul kommunikált Skype-on, e-mailben, telefonon. Ezzel párhuzamosan pedig egy pillanatra sem adta fel hivatását. Ismerjétek meg a világhírű fotográfus, Ata Kandó életét – Kis Zsuzsa tolmácsolásában!
„Ha egy magyar fotós szempontjából nézem az amerikai karrierem, akkor azt kell mondanom, hogy olyan nagy sikert arattam, amilyet csak kevesen. Viszont azokhoz a példaképeimhez képest, akik miatt elkezdtem fényképezni, egyértelműen kudarcot vallottam New Yorkban.” Lehet-e tanulni a fényképezést, és lehet-e fejlődni benne? Mi a tehetség, mi számít sikernek, és mire mehet az ember magyar gyökerekkel negyvenévesen? Többek között ezekről a dilemmákról beszélgettünk Tombor Zoltán fotográfussal.
Miért kudarcélmény sokak számára a császármetszés? Hogyan lehet az inkubátorban lévő babáddal kapcsolatot építeni? És miért lenne fontos beszélni róla, hogy egy traumatikus szülésélmény feldolgozása akkor is gyászfolyamattal jár, ha pozitív a végkicsengése? Fátyol Violával az alkotásai kapcsán többek közt a koraszülés és a császármetszés lelki vonatkozásairól, a szülést övező tabukról és a saját szüléstörténetéről is beszélgettünk.
@Filákovity Radojka interjúja.
Az életünk, a környezetünk, az apró, önkéntelen gesztusaink, grimaszaink mind lehetnek a korszakunk jellemzői – ezúttal streetfotósok lencséjén keresztül
„Az Oltalom Sportegyesület a focin keresztül ér el olyan embereket, akik után nem nagyon nyújtózkodik senki. Hátrányos helyzetű gyerekeknek és felnőtteknek segítenek a futballon keresztül olyan készségeket elsajátítani, amelyekre szükségük van a normál életben való boldoguláshoz ”. Nézd meg fotós kollégánk, Chripkó Lili képriportját egy nagyon klassz kezdeményezésről:
„A feladat: szeretni. Az életemet, magamat, a családomat. Ma.”
A fotós, akinek a hivatása a szenvedélye, a négy fal közé szorul. Mi más tehet, mint maga felé fordítja az objektívet. A végeredmény pedig egy újfajta művészet: a magány és a szétfolyó idő erőteljes, húsba vágóan őszinte, vizuális megjelenítése.
Hát, ilyen költői is tud lenni a tömegközlekedés. Ne hagyjátok ki ezt az összeállítást, ha valami szépre és igazra vágytok! Nektek melyik a kedvenc kép-vers párosotok?
„A pályám során semmit sem azért értem el, mert nő vagyok. Mindenért meg kellett dolgoznom, sőt talán keményebben is, mert el kellett hitetnem, hogy ugyanazt tudom, mint egy férfi.”