Sokáig kizárólag amatőr, silány minőségű pályákon játszhattak, sőt volt olyan válogatott kerettag, aki a hajléktalanszállóról járt edzőtáborba. Most mégis Eb-t nyertek, és értük rajong egész Anglia. Mi hozott fordulatot? Az angol női labdarúgás fejlődéséről írt Csepelyi Adrienn.
Itt van öt könyv strandra, utazáshoz, Eb-levezetéshez – valahogy csak kihúzzuk velük a bajnoki rajtig…
„A tapasztalatom az, hogy azok, akik a túlfizetett focisták miatt a leghangosabban hőbörögnek, csak nagyon ritkán támogatják legalább azzal a többi sportágat, hogy odakapcsolnak a tévén (nem négyévente egyszer), kommentelnek a közösségi médiában az illető posztjai alá, vagy épp bekövetik, hogy ezzel is nagyobb bázisa legyen.” Csepelyi Adrienn egy kicsit ki(f)akadt.
„Őszintén? A legtöbbünk látta, hogy les. És? Attól még a stadion úgy ünnepelt, míg biztossá nem vált, hogy érvénytelen a gól, mintha nem lenne holnap. Hogy ennek semmi értelme, ha egyszer tudtuk, hogy les volt, és a VAR mindenképp megmutatja majd? Ó, dehogynem. Pofon egyszerű: pont azzal a néhány másodperccel több boldogság jutott nekünk ezen az Eb-n, meg az életben.” Csepelyi Adrienn és a futball filozofikus értelmezése.
„A hollandok egy napra fesztiválhelyszínnek nyilvánították a középkori főteret, a Rajna hídjait, a folyópartot és a teljes belvárost. Narancssárga füstgomolyagok fölött rugdosták a labdákat a tér egyik pontjáról a pár száz méterre lévő másikra, szobrok, kirakatok, kávéházi teraszok fölött.” Somos Ákos elmeséli, milyen, amikor a hollandok megszállják Bázelt.
„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”
Ez a cikk a futballról szól. Tényleg.