A családon belüli erőszak kérdését soha nem tette semmi ennyire problematikussá, mint az elmúlt egy év bezártsága. Írországban élő vendégszerzőnk, H. Fekete Bernadett olyan nőkkel beszélgetett, akik különböző, egyéni módszereket dolgoztak ki a helyzetük elviselésére, a túlélésre, aztán a változtatásra.
„Társadalmi szinten szükségünk van a személyiségzavarokban meglévő egyes jellemvonásokra, amik a családi vagy párkapcsolati életben nem kedvezőek, de a közösség szempontjából bizonyos területeken hasznosak.” Bánki György pszichiáterrel gondoltuk végig, hogyan segítjük a bántalmazókat ahhoz, hogy sokáig büntetlenül űzhessék a játszmáikat.
Egy új találkozás felülírhatja vajon a rettenetes emlékeket, és gyógyíthatja a traumát, ami évtizedekkel korábban képződött?
„Nem az számít, hogy ő miért tette, hanem az, hogy te miért viselted el!” – állítja szerzőnk, aki gyerekként megtapasztalta a családon belüli abúzust, majd felnőtt nőként ugyanabban a helyzetben találta magát, mint egykor édesanyja.
Egy bántalmazó kapcsolat összetett rendszerében az erőszaknak számos arca van. A bántalmazó eszközei sokszor annyira kifinomultak, hogy mire az áldozat észreveszi, mi történik vele, már alig-alig tud szabadulni. A Beszélnünk kell! podcast e heti epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi a kapcsolati erőszak témáját járja körül… és a beszélgetésben egy mélyen személyes vallomás is elhangzik.
„Minél kevésbé hagyjuk magára az áldozatot, annál kevésbé kiszolgáltatott, és annál kevesebb hatalma van felette a bántalmazójának. Az elkövetők általában félnek a külvilág véleményétől, attól, hogy kiderülnek a tetteik, gyakran nagyon fontos nekik a társadalmi megítélés.” November 25-én van a nők elleni erőszak megszüntetésének napja, ebből az alkalomból osztjuk meg veletek újra Sebestyén Eszter pszichológus fontos írását:
„Valaki a fülembe súgja, ahogy közelít felénk: ő Linda, beteg, be szokott kakilni. A kislány köszön nekünk, megkérdi, mit játszunk, és megpróbál közelebb jönni. Erre a játszótársam indulatosan ráförmed, mire a kislány keservesen sírni kezd, a kézfejébe harap, és könnyezve eloldalog. A kézfején már állandósultak a fogsora nyomai.”
Nem tudunk mást írni ez elé a beszélgetés elé, mint hogy nézzétek meg. Az első perctől az utolsóig. És küldjétek el az ismerőseiteknek is. DTK vendége az Elviszlekben: Nagy Zsolt színművész.
Ma a felső tagozatos gyerekek tizenöt százalékát hetente legalább egyszer zaklatják kortársai, negyvennyolc százalékuk került már áldozat szerepébe. Mit tehetünk ez ellen? Mert hogy tenni kell, az nem kérdés!
A félrenézés is veszélyeztetés! Mit tehetsz, ha úgy érzed, a környezetedben egy gyerek veszélyben van, és hogyan veheted észre az intő jeleket?