„Ami a legfontosabb: el kell jutni az önismereti úton az önértékelés és önbecsülés azon szintjére, ahol védendő értékként tekintek önmagamra, és senkitől nem tűröm el méltóságom csipetnyi csorbítását sem! Ebben tilos alkut kötni.”
„Itt áll egy 39 éves nő, aki nem nevelheti a gyerekeit, nem rendelkezhet a vagyona fölött (amiért ő dolgozott meg), nem dönthet a testéről (amelyből eltávolíttatná a fogamzásgátló spirált) és a gyógyszereiről (amellyel szedálják), nincs köze ahhoz a képhez, amit ismerünk róla, és nem bízhat senkiben. És köszönetet mond a bírónak, amiért egyáltalán meghallgatja. Életében először kért nyilvános meghallgatást, hogy végre az ő hangja, az igazi hangja is eljusson az emberekhez.”
Szeressük? Ne szeressük? Drukkoljunk, hogy a karrierje túlélje a bántalmazási vádakkal súlyosbított válását, vagy lakoljon meg érte örökre? Kínzó dilemmák…
A bántalmazó kapcsolatba való bevonódásra a szakértők írtak egy öt lépésből álló kört. Így egyrészt talán könnyebb felismerni még az elején, ha ilyesmibe keveredsz, másrészt talán a külső szemlélő is jobban megérti, átérzi, milyen folyamatok zajlanak a háttérben.
Az erőszak nem olyan, mint a limbó, amiben a szülők, ha úgy tartjáa kedvük – segítő céllal –, picit feljebb emelik a lécet. A küszöb, a tolerancia a nulla. Zéró. Egy fontos kutatás nyomán kibontakozó kommentháború legalább annyira tanulságos, mint maga a kutatás.
„Az apákkal gyakran bánnak úgy a szülőszobán, mintha szerencsétlen tartozékai lennének a szülésnek. Rosszabb esetben kanos spermadonorként kezelik őket, mintha számukra csak annyi lenne a lényeg, hogy anyuka vaginája kívánatos és élvezetes maradjon a szülés után is.” Ilyen élmény a férfiaknak a nők traumája a szülőszobán:
A családon belüli erőszak kérdését soha nem tette semmi ennyire problematikussá, mint az elmúlt egy év bezártsága. Írországban élő vendégszerzőnk, H. Fekete Bernadett olyan nőkkel beszélgetett, akik különböző, egyéni módszereket dolgoztak ki a helyzetük elviselésére, a túlélésre, aztán a változtatásra.
„Társadalmi szinten szükségünk van a személyiségzavarokban meglévő egyes jellemvonásokra, amik a családi vagy párkapcsolati életben nem kedvezőek, de a közösség szempontjából bizonyos területeken hasznosak.” Bánki György pszichiáterrel gondoltuk végig, hogyan segítjük a bántalmazókat ahhoz, hogy sokáig büntetlenül űzhessék a játszmáikat.
Egy új találkozás felülírhatja vajon a rettenetes emlékeket, és gyógyíthatja a traumát, ami évtizedekkel korábban képződött?
„Nem az számít, hogy ő miért tette, hanem az, hogy te miért viselted el!” – állítja szerzőnk, aki gyerekként megtapasztalta a családon belüli abúzust, majd felnőtt nőként ugyanabban a helyzetben találta magát, mint egykor édesanyja.