„De hát ő csak simogat… már simogatni sem szabad?” – A passzív agresszió félelmetes zsákutcái
A simogató erőszak… vagy ahogy még mondani szokás: a pokolba vezető is jó szándékkal van kikövezve.
A simogató erőszak… vagy ahogy még mondani szokás: a pokolba vezető is jó szándékkal van kikövezve.
Nem olyan biztos, hogy élből el kell utasítani minden egyes „árulkodást”. Sőt: ez a kifejezés nem is áll minden olyan közlésre, amelyben valaki a felnőttek felé jelezni szeretne valamit. Ha pedig azt várjuk, hogy a gyerekek „oldják meg egymás közt”, akkor talán nem árt, ha előbb mintát adunk nekik ehhez.
Érzelmi manipuláció, szakértői jártasság a kötözéses technikákban, szadomazo jelenetek és konkrét szexuális erőszak – ennyivel kellene elszámolnia Armie Hammernek a 35. születésnapján. Nem kis csomag…
„Aztán az egyik éjszaka felébresztette a picit, hogy miért alszik, amikor ő játszani akar vele. Megpróbáltam megakadályozni, ellökni tőle… na ekkor kaptam egy pofont. A legelsőt. Egyet, de az felnyitotta a szemem. Felhívtam a rendőrséget…”
„Ami a legfontosabb: el kell jutni az önismereti úton az önértékelés és önbecsülés azon szintjére, ahol védendő értékként tekintek önmagamra, és senkitől nem tűröm el méltóságom csipetnyi csorbítását sem! Ebben tilos alkut kötni.”
„Itt áll egy 39 éves nő, aki nem nevelheti a gyerekeit, nem rendelkezhet a vagyona fölött (amiért ő dolgozott meg), nem dönthet a testéről (amelyből eltávolíttatná a fogamzásgátló spirált) és a gyógyszereiről (amellyel szedálják), nincs köze ahhoz a képhez, amit ismerünk róla, és nem bízhat senkiben. És köszönetet mond a bírónak, amiért egyáltalán meghallgatja. Életében először kért nyilvános meghallgatást, hogy végre az ő hangja, az igazi hangja is eljusson az emberekhez.”
Szeressük? Ne szeressük? Drukkoljunk, hogy a karrierje túlélje a bántalmazási vádakkal súlyosbított válását, vagy lakoljon meg érte örökre? Kínzó dilemmák…
A bántalmazó kapcsolatba való bevonódásra a szakértők írtak egy öt lépésből álló kört. Így egyrészt talán könnyebb felismerni még az elején, ha ilyesmibe keveredsz, másrészt talán a külső szemlélő is jobban megérti, átérzi, milyen folyamatok zajlanak a háttérben.
Az erőszak nem olyan, mint a limbó, amiben a szülők, ha úgy tartjáa kedvük – segítő céllal –, picit feljebb emelik a lécet. A küszöb, a tolerancia a nulla. Zéró. Egy fontos kutatás nyomán kibontakozó kommentháború legalább annyira tanulságos, mint maga a kutatás.
„Az apákkal gyakran bánnak úgy a szülőszobán, mintha szerencsétlen tartozékai lennének a szülésnek. Rosszabb esetben kanos spermadonorként kezelik őket, mintha számukra csak annyi lenne a lényeg, hogy anyuka vaginája kívánatos és élvezetes maradjon a szülés után is.” Ilyen élmény a férfiaknak a nők traumája a szülőszobán: