A szülési-születési trauma sokszor ismétlődik a családokban generációkon át. És ennek erős társadalomformáló hatása lehet. Mit lehet tenni megelőzésképp? Olvassátok el Szabó Anna Eszter írását a Perinatus Alapítványról!
Milyen ma Magyarországon felnőni? – ennek a kérdésnek a komplex megválaszolására vállalkozott a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, amikor 2017-ben elindította a Magyar Születési Kohorszvizsgálatot, amelynek első eredményeit nemrég publikálták.
Kerekes Anna elgondolkodott, miért jelzi minden filmben a terhességet a reggeli rosszullét, amikor mini-közvéleménykutatása alapján pont nem ebből a tünetből derül ki általában a nők számára a nagy hír. Hanem:
Talán az ilyen dolgok miatt hívják ezt másállapotnak.
A HELLP-szindróma az alattomossága miatt is rendkívül megrázó, hiszen egyik pillanatban még minden rendben, és a család épp a világ legcsodálatosabb eseményére készül, a másikban pedig már életet kell menteni. Megelőzhető a baj?
Igaz-e, hogy kevesebb a koraszülés a járvány óta, vagy épp ellenkezőleg? Mi történik, ha fertőzött a kismama? A babákra milyen veszélyt jelent a Covid? Ezeknek és még más igen fontos kérdéseknek járt utána Kerekes Anna.
Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.
Várandósan semmi sem riasztóbb annál, mint amikor kiderül: a babánk nem fejlődik megfelelően. Dóráék esete bárkivel megtörténhet; de minden nehézség és aggodalom ellenére ugyanúgy pozitív kimenetele lehet, mint náluk. Ismerjétek meg Dóra terhességének reménykeltő, gyönyörű fotónaplóval kísért történetét:
„Egy gyerek ugyanolyan gyerek, nem lesz attól más, hogy egy embriológus rakta össze sejtenként, és nem otthon, hagyományos módszerrel készült. Senki nem fogja tudni megkülönböztetni egymástól a két módszer végeredményét. És senkinek nincs joga azt mondani, hogy ha csak ez az egy eszköz, megoldás küzd le egy akadályt, akkor ne lehessen igénybe venni.”
Mi volt a legtapintatlanabb kérdés, amit valaha kaptál?