Pár napja a kormány határozatot hozott az anyatejgyűjtő állomások országos rendszerének felülvizsgálatáról és kiterjesztésének, megújításának koncepciójáról. A kezdeményezés nagyon fontos és jó, de sok múlik majd azon, milyen lesz a megvalósítás, és az mennyiben kínál megoldásokat a jelenlegi helyzetre és problémákra.
A gyengéd császármetszés mindössze 5 perc plusz ráfordítással ad olyan élettani előnyöket mind a babának, mind az anyának, hogy még azokon a helyeken is érdemes megvalósítani néhány elemét, ahol a teljes folyamat nem megoldható. A témában jártas szakemberek mondják el, miért.
Milyen alternatív megoldások vannak a csecsemőtáplálásra azokban a családokban, ahol nem tudják kifizetni a tápszert? Hogyan kell hozzátáplálni a vegyesen, tápszerrel és anyatejjel etetett babákat? Miért adják fel sokan a szoptatást? Szakértőkkel jártunk utána a csecsemőtáplálással kapcsolatos tévhiteknek.
A tápszerdrágulás önmagában nem segíti elő a szoptatás népszerűsítését, még ha ez is a célja. De vajon amellett, hogy a legtöbben tudják: az anyatej a legegészségesebb megoldás, min múlik, hogy egy anya milyen csecsemőtáplálásra készül, és mennyire tart ki az elképzelése mellett?
Vannak magyar megyék, ahol 100 szülésből 50, és kórházak, ahol 100 szülésből 56 császármetszéssel végződik, amit sokan traumatikus élménynek, kudarcnak élnek meg, a folyamat maga pedig hatással van a csecsemő táplálására, de az anyasághoz való viszonyunkra is. Az biztos, hogy a császáros szülés démonizálása semmiképp nem megoldás, de ezekről a hatásokról beszélni kell.
Egy anya vallomása, aki onnan indult, hogy az első várandósságakor még a szoptatás gondolatától is rosszul volt. Végül összesen majdnem hét évig szoptatta a két gyerekét. Hogy mi történt a kettő között? Olvassátok el!
Krónikus stressz, PCOS, nyelvfék, mikroműanyagok, és persze a tápszerek erőszakos marketingje vagy épp az anyukák információhiánya – a friss kutatások szerint ezek mind nehezíthetik a szoptatást. Sok minden más mellett.
Csak azok mondják, hogy szoptatni könnyű, akik nagyon szerencsések (vagy akik sosem próbálták). Egy egykori egészségügyi dolgozó kampányt indított, hogy megmutassa az újszülöttek táplálásának ezerféle arcát, és azt, hogy a szoptatáshoz sok út vezet.
Viszonylag rövid időn belül jelentősen nőtt a tápszerek ára. Gyermekorvosi beszámolók szerint emiatt már több szülő jelentkezett azzal a kéréssel, hogy keressenek olcsóbb megoldást, a tápszeres csoportokban pedig virágzásnak indult a „kereskedelem”.
„A nők 98%-a biológiailag képes rá hogy szoptassa a gyermekét.” De mi van, ha az ember a maradék két százalékba tartozik? Egy anya története következik, akinek el kellett fogadnia, hogy bármennyire szeretné is, nem tudja a melléből táplálni a kisbabáját.