Az Asunta-ügy című Netflix-sorozat nem egy forgatókönyvíró képzeletének a szüleménye, hanem igaz történet. A sztori onnan indul, hogy Rosario Porto és Alfonso Basterra 2013. szeptember 21-én bejelentik a rendőrségen a lányuk eltűnését – és hamar ők válnak gyanússá.
Igazi, de mégis minden szokásos klisétől és tanulságtól mentes true crime sztori a nyolcvanas évekből!
2002-ben két kislányt ölt meg egy olyan férfi – az iskola gondnoka –, akit korábban többször is megvádoltak gyerekek abuzálásával. A tragikus történet sok fontos kérdést felvet, ám a Maxine című sorozat nem ezeknek jár utána.
Hogy tényleg önvédelemből, vagy merő gonoszságból és nyereségvágyból ölt Aileen Wournos, talán sosem derül ki:
Világszerte hódítanak a valós bűntényeket feldolgozó műsorok, a streamingszolgáltatók nem győzik gyártani az ilyen tartalmakat. De miért szeretjük ennyire a true crime-történeteket, és miért pont most lett ekkora rajongótáboruk? Ennek járt utána Dián Dóri:
Borzongani sokféleképpen lehet: ebben a könyvajánlóban több tippet is adunk hozzá…
„Ki az, aki Jeffrey Dahmernek öltözik farsangkor? Ki az, aki beleszeret? Ki az, aki pénzt küld neki? És hol van közben az áldozatok hozzátartozóinak fájdalma? Hol van az igazi bűnbocsánat? Hol az igazi megbánás, és merre van a kegyelet?” – kérdezi Szentesi Éva, mert nem igazán érti, mi célja volt filmre vinni minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosának történetét.
Vér, sikolyok, sorozatgyilkosok – meg egy kis púder. De nem úgy!