„Igen, nagyjából lehet, hogy túl van a nehezén – aztán meg jön valami, és visszalöki. Bejelentenek egy elcseszett törvényt, csalódik valakiben, elront valami fontosat, mit nagyon jól akart csinálni. Akármi lehet. És ha már (még) minden tagja sajog, akkor nehezebb feltápászkodni. Hiába állsz ott a stopperrel mellette.”
Mi mindent tanulhatunk a mongol kőrózsától locsolás közben:
„Azt akarom, hogy tudjátok: ti sem vagytok egyedül ezekkel a kételyekkel. De ha már válasz kell, akkor legfeljebb annyim van: próbálok lélegezni. És néha a lelkünknek is kell az oxigénmaszk.”
Januárban a szerkesztőség több tagját elérte a Covid, most Csepelyi Adri kolléganőnk meséli el, hogyan lett az otthona foglya hetekre.
Százhuszonöt szilvafa. Két körte, egy alma, három málna. Egy családtörténet. Két ember, két nap, két ásó, egy földfúró meg két birs. Talán ha összekötöm a számokat, kirajzolódik a teljes ábra.
Szívfájdalom ellen tapétázás, avagy egyszer már minden kisimul, ugye?
Az egész úgy kezdődött, hogy Cinti kitalálta, rendszeresen eljár majd úszni a közeli uszodába. Csak közben kiderült, hogy annyira nem is tud úszni. Így kötött ki a háromévesekkel a tanmedencében.
Szerzőnk másfél év után lépett újra magyar földre, és őt is meglepte, ebben mi okozta neki a legnagyobb boldogságot.
Csepelyi Adri kaszál. Mármint igaziból, kézzel. És közben mindenféléket tanul az életről.
Dián Dóri az elmúlt heteket zombiüzemmódban töltötte, ami elég sok vicces helyzetet szült. És belőletek mit hoz ki a fáradtsággal kevert Covid-fásultság?