Szentesi konyhája reloaded: Az első ételem az új életemben
Amikor a kecske tényleg jóllakik a káposztával.
Amikor a kecske tényleg jóllakik a káposztával.
Ha a paprikás csirke irodalmi műfaj lenne, akkor szerelmi költészet volna. Állítja Szentesi.
Nyár van, az illatos, színes, habkönnyű, pillanatok alatt eltűnő édességek ideje. Szentesi hazalátogatott, hogy elhozza nekünk a vidéke kincseit.
Amióta van egy irodánk, amihez egy konyha is tartozik, azóta Fiala és Szentesi kolleginák ezen a két négyzetméternyi területen gondolják annyira komolyan az önmegvalósítást, valamint a szerkesztők felhizlalását, hogy tényleg képesek órákon át pepecselni a kajákkal. Szusi ebéd WMN-módra.
Földobom paprika, paradicsom, hagyma, kolbász... Leesik: Mi az? (Segítünk: még Sütiszörny odavan érte, pedig nincs benne süti.)
Szemérmetes, nyálcsorgatós, szaftos tartalom következik! Csak bevállalósoknak!
Ezer apró mákszem hozzon nektek szerencsét! Íme, a bobajka Szentesi módra. És nálatok hogy hívják a mákos gubát?
Rántással vagy rántás nélkül? Tejjel vagy tejföllel? Pirospaprikával vagy anélkül? Fasírttal, kolbásszal, tükörtojással vagy csak simán, magában? Te hogy készíted (és eszed) a zöldborsófőzeléket?
„...a végeredmény egy harmonikus, nem túl édes, egybeolvadó, lágy és puha édesség, amitől most is összegyűlt a nyál a számban." Nekünk is, Szentesi, nekünk is.
Még szinte el sem kezdődött a tavasz, de Szentesi máris csumira járatta a napfényes kerti hedonizmust. A munka dandárját pedig ismét csak a srácokra bízta.