Az ember nem arra van kitalálva, hogy otthon, a négy fal között legyen szülő. A mai kor elmagányosodott szülője a közösségi médiában éli meg a törzsi összekapcsolódást, a „hordaélményt”. Ezért érthető, hogy sokan ott keresik a visszaigazolást, a megerősítést is. Dr. Gyurkó Szilvi folytatja a túlposztolt gyerekekről szóló vitát – ha úgy tetszik, közkívánatra (és önkritikával).
Posztolunk, posztolgatunk… de minek?
A virtuális tér olyan, mint a világűr, nincs vége, nincs alja, teteje, a felvilágosultabbak is csak kapiskálják, mire képes az internet (népe). És akkor beledobjuk a gyerekeinket…
A gyerekről való posztolás kérdése tulajdonképpen arról szól: veszélyezteti-e a gyerek egészséges fejlődését, és ha igen, a szülő korlátozható-e döntési szabadságában? Nem véletlenül nem akar véget érni a vita az Insta-szülőségről…
Igenis létezik gyerekmunka Magyarországon… de nem csak úgy, ahogy először gondolod. Gyerekjogvédő szerzőnk egy friss „celebbotrány” kapcsán akadt ki a gyerekeikből pénzt csináló Insta-celebekre. Teljes joggal.
Tudod, mi az a sharenting? Gyurkó Szilvi elmondja.
Tóth Flórát megihlette Sebestyén Eszter pszichológus tegnap reggeli, a gyerekek fotóinak posztolásával kapcsolatos cikke. Íme, az ő gondolatai:
Természetesen mindenki azt posztol, amit szeretne. Gyerekjogi szakértőnk nevében csak annyit kérünk: legalább olvasd el ezt a cikket. És gondold át. Köszönjük.
Ha a gyereket nem lehet posztolni a Facebookra a megkérdezése nélkül, akkor a szülőt vajon lehet?
Posztolunk, posztolgatunk... de minek?