A kanapé – Egy vidéki lány Párizsban, befejező rész
Sigmund Freud szakállas feje kivigyorog az aranykeretből...
Sigmund Freud szakállas feje kivigyorog az aranykeretből...
„A sejtelmek csak addig viselhetők el, amíg sejtelmek maradnak. Amint tudás lesz belőlük, mindent lerombolnak maguk körül.”
„Anna most a tükörből figyeli a férfit, akire harminc évet áldozott az életéből. Úgy gyűlöli, ahogy csak férjet vagy jó barátnőt lehet gyűlölni.”
„Keresztrejtvényt fejtek. A szeretet szerve. Szív – írom be a rubrikába, és máris ordítva bőgök. A ceruzával elkezdem firkálni a rubrikát, és kihúzom a szívet.”
Mondd, szeretsz? De tényleg szeretsz? – Egy vissza-visszatérő kérdés, amit néha jobb, ha az ember inkább magának tesz fel.
Elég egy kósza illat a lebukáshoz.
Egy szeretőnek a szaga attól függ, ki szagolja. A feleségnek „nemszeretemszagú”, a szeretőnek pedig szerelemszagú.
Egy barátnő. Egy férj.
Kölcsönkönyv. Kebelbarát. Elcsaklizott pasi. Kemény. Zsófi.
Hogy micsoda dolgok hangzanak el egy taxiban az éjjeli Budapesten...!