Az eltérő testalkatú párok jelenléte a képernyőn messze nem újdonság, különböző méretű emberek gyakorlatilag az emberiség kezdete óta választják egymást partnerül – a képernyőn és a való életben is. És ebben az esetben sem az okoz visszatetszést, hogy a főszereplő párost eltérő testalkatú emberek alkotják, hanem az, hogy egy plus size nő és egy átlagos méretű, izmos férfi van együtt.
Itt az idő, hogy végre magunk is rájöjjünk, mit tartunk szépnek.
Adele és Rebel Wilson fogyása is megosztotta a közönségüket, de mi van azokkal az influenszerekkel, akik az önelfogadásra építették a márkájukat, majd egyszer csak megszabadultak a súlyfeleslegüktől?
Éljen az önszeretet és a testpozitív élet védőszentje, Lizzo! A vele készült új dokumentumfilmet Csepelyi Adrienn ajánlja.
„Nem akarom legitimizálni a kövérséget, én csak létezni akarok. Az én egyetlen kérésem, hogy olyan lehessek, amilyen szeretnék lenni” – a mai Popfilterben sok a nevetés, de a komoly téma is.
„Millió okot tudnék felsorolni arra vonatkozóan, miért szeretek »villantani« a közösségi oldalaimon (és bármily hihetetlen, a céltalan provokáció nem tartozik közéjük), de a legfontosabb, hogy hiszek benne: ha normalizáljuk az intimitást, a testiséget és a meztelenséget, akkor sokkal kevesebb nyomorult lelkű, öngyűlölő gyerek és felnőtt végez majd roncsként az élet iskolájában.”
„Sosem volt kockás a hasam, de ha melegem van, ledobom a pólómat, és nem takargatom a puha pocakot, amely mindenkin ott pöffeszkedik, aki nem behúzott hassal, megfeszített gerinccel üldögél. És – mint mondottam volt – eszemben sincs lézerrel, borotvával, epilátorral nekiesni a hónom aljának, mert az én személyes ízlésem és értékrendem szerint semmi okom nincs rá. Akinek nem tetszik, forduljon el.”
A testpozitív gondolkodás vajon mítosz vagy megoldás?