Mindkét nagyapám alkoholista volt. Nem emlékszem, milyenek voltak ital nélkül. Nem tudom, milyen volt az illatuk, amikor nem a piaszag áradt belőlük. És én mindezektől függetlenül szeretem az alkoholt. Jó érzés, ahogy kellemesen ellazítja, melengeti a testem, ahogy oldja a gátlásaim. Egyik napról a másikra mégis búcsút mondtam neki. De kezdjük az elején.
Évente hárommillió halottja van. Ez több, mint amennyien HIV/AIDS vagy diabétesz miatt életüket vesztik. Az egyik legerősebb függést okozó pszichoaktív szer. És sokkal több ember a rabja, mint gondolná(nk).
Kezdődik a hétvége, vagyis a fiataloknak a bulizás ideje. Nem árt újra átvenni, hogyan érdemes szülőként hozzáállni ehhez a kérdéshez.
Lehetséges-e tizenévesekkel jól beszélgetni az alkoholról? Lehetséges. Nagyjából így:
Sem a teljes tiltás, sem a totális szabadság nem működik. De akkor hogyan kezelhető ez a kérdés?
A nők ebben is hátránnyal indulnak.
Aki abbahagyta az ivást, az soha, egy kortyot sem ihat?
Egy apa és a lányai. Történet – cukorszirup nélkül.