Barátnőjének felhőtlen öröme hihetetlenül nehéz dilemma elé állította Viktóriát. Hogyan képes megtalálni magában a düh és a keserűség mellett a pozitív érzéseket a saját tragédiája után?
Tényleg „minek szül az ilyen gyereket (ráadásul kettőt)", aki úgy gondolja, hogy az anyaság néha szívás?
Tragédia, üresség, feldolgozás. A magzatukat elvesztő nők sokszor egyedül maradnak a fájdalommal, a szégyenérzettel, az önváddal. Hogyan lehet valamelyest megkönnyíteni ezt a folyamatot?
„Önzésből lett gyereked, aztán ottmaradsz a nagy önzetlenségben, mert már rég nem te vagy az első. Megszívtad, anyukám!" – Egy férfi, egy nő, egy vágy, két gyerek, egy élet. Néha kitör az emberből a kétségbeesés... Íme, Sára beszámolója.
A WMN munkatársai is voltak gyerekek, mint a mellékelt ábra mutatja. Egy kis gyerekkori nosztalgia a gyerekek napján tőlünk, nektek.
Marozsán Erika nemrégiben egy rövid látogatást tett itthon, mi pedig gyorsan éltünk a lehetőséggel, és kifaggattuk munkáról, pihenésről, családról és karrierről meg természetesen a New York-i életéről.
"Anya nem hercegnő, anya sokkal több, mint a mesékből a lány, sokkal igazságosabb, mint Mátyás király, aki szerintem nem is volt igazságos, de ezt most hagyjuk, nem idevaló, mert most anyáról van szó, és anya ember is, emberebb, mint bárki más..." Rúzs és tükör, Szentesi, Anyák napja, vasárnap este.
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
Megrendítő és egészen felkavaró történet a valóságból. Egy nő végre szembenéz azzal, mi történt vele gyerekkorában. Új sorozat, olvassátok el. Tudjuk, hogy fáj, de igazi. És fontos.
Újra és újra előkerül a dilemma: ki mellé állsz a szív és az ész párbajában? Mész vagy maradsz? Hol van nagyobb szükség rád? És te mit akarsz valójában?