Ha egy kisgyereknek két szülője van, a hivatalok hajlamosak elfeledkezni az apukáról. Ha viszont tényleg nincs apuka, akkor egyfolytában őt keresik. Vendégszerzőnk várandósan maradt egyedül, így bőven van tapasztalata arról, hogyan is viszonyul a társadalom az egyedülálló szülőkhöz. SPOILER: Nem jól.
Pataki Zitáék küzdelme a babáért hetek óta lázban tartja a magyar YouTube-közönség jelentős részét. Mi magunk is végigkövettük a vlogjukat, együtt drukkoltunk, nevettünk és sírtunk Zitával és Attilával. Most pedig DTK elvitte magával, hogy elmesélje az egésznek a hátterét – és persze azt is, hogyan tovább.
Bár hiszünk a női közösségekben, és nevetségesnek találjuk a vádat, hogy a nők folyton rivalizálnak egymással, bizonyos élethelyzetekben tényleg felbukkan ez a mérgező viselkedés.
Ugye, milyen mókás dolog az élet két óvodáskorú kislánnyal?
Egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek – tartja a mondás. És akkor a négy gyerek?
Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
„Nem hazudok, a legrosszabb pillanataimban még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem kellek én ide, úgyis pocsékul csinálok mindent. Egy senki vagyok. Ólmos súly volt a mellkasomon.”
Tényleg ilyen volna az internetes anyatársadalom? Nocsak!
Ne higgyétek, hogy a gyerekjogi szakember tökéletes szülő. Nem az. Hál' istennek. Dr. Gyurkó Szilvia vallomása:
„De ha minden, azaz tényleg minden arról szól, hogy megfeleljek az anyaszerepnek, akkor egyszer csak az »én« olyan bújócskát kezd játszani, hogy esélyem sincs magamra találni.”