Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
„Nem hazudok, a legrosszabb pillanataimban még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem kellek én ide, úgyis pocsékul csinálok mindent. Egy senki vagyok. Ólmos súly volt a mellkasomon.”
Tényleg ilyen volna az internetes anyatársadalom? Nocsak!
Ne higgyétek, hogy a gyerekjogi szakember tökéletes szülő. Nem az. Hál' istennek. Dr. Gyurkó Szilvia vallomása:
„De ha minden, azaz tényleg minden arról szól, hogy megfeleljek az anyaszerepnek, akkor egyszer csak az »én« olyan bújócskát kezd játszani, hogy esélyem sincs magamra találni.”
A szülők és az időmenedzsment elég érzékeny téma. Tóth Flóra kétgyerekes dolgozó anyukaként például hajnalban a kupis lakásban ír cikket róla – de legalább ő maga is tisztában van vele, hogy ez nem megy neki annyira. Lehet egyáltalán tökéletesen menedzselni a mindennapokat a gyerekek folyton változó igényeit belekalkulálva?
…de nem mertük reggel kirakni, inkább megvártuk, amíg besötétedik.
„Egy csomó gondolat, érzés, vágy, félelem, vonzalom és viszolygás, indulat keresi bennem hiába a magyarázatát.”
Ismertek ilyen anyát vagy apát?
Az Elviszlek magammal mai vendégének egy barátnője egyszer azt írta sms-ben: „Te egy állat vagy!” És ő ezen nemhogy megsértődött, épp ellenkezőleg, nagyon örült neki. Mert tényleg az! A szó legeslegjobb értelmében… Itt a friss Elviszlek Für Anikóval: