„Egy hét múlva már méhem sem lesz” – A szokatlanul erős menstruáció hátterében adenomiózis is lehet
Judit egy véletlen nyomán tudta meg, hogy valójában mi áll a szokatlanul erős menstruációja hátterében, ami aztán nehéz döntésre késztette.
Judit egy véletlen nyomán tudta meg, hogy valójában mi áll a szokatlanul erős menstruációja hátterében, ami aztán nehéz döntésre késztette.
Mit lehet válaszolni a gödör mélyéről, egy negatív szövettannal a kézben, ha az ember hogyléte felől érdeklődnek? – teszi fel a kérdést szerzőnk.
„Az onkológia mellé jártam pszichológushoz, sokszor elsétáltam mellette, és többször mondtam is magamban, hogy csak ide ne kelljen jönni soha. Erre most itt húzok harmincévesen sorszámot.”
Minden tizedik termékeny korú nőt érint ez az olykor pokolian fájdalmas betegség. Endometriózis: íme, a legfontosabb információk róla az Endometriózis Magyarország vezetőjétől, a szintén érintett Salamon Adrienntől.
„Csak az elmúlt fél évben négy nőgyógyászt fogyasztottam el, szégyellem magam, mint az összes nőismerősöm, akik évek óta keresik a nagy őt, de az istennek nem találják. Biztos velem van a baj. Kötődési problémáim vannak a nőgyógyászokat illetően.”
Mi a közös a gyakori hasfájásban, a menstruációs görcsökben, a fáradékonyságban és a rendszeres fejfájásban? Az, hogy a hajlamosak vagyunk úgy gondolni, nem egy betegség tünetei, hanem a mindennapi élet természetes velejárói. Csakhogy mindnek lehet kiváltó oka az endometriózis – ahogy ez a huszonkét éves Dominikánál kiderült, de csak évekkel később.
Az, hogy a női intimitást annyi tabu övezi, számos egészségügyi kockázatot rejt magában. Miért alakult ki ez a kommunikációs homály a bugyik tartalmát illetően, milyen káros, hosszú távú következményei lehetnek, és mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon a jövőben? Olvassátok el erről Baló Sára írását:
„Az ezt követő évek során sok mindent megtanultam a menstruációval kapcsolatban. Például azt, hogy ez szégyenletes dolog, amelyet olyannyira el kell rejteni a külvilág elől, hogy még a reklámokban is csak szimbolikusan ábrázolható. Hogy nincsen annál égőbb, mint amikor átázik a farmerem, és nem veszem észre. Hogyha megszorulok, akkor más nőktől csak suttogva és teljes titokban lehet tampont vagy betétet kérni, úgy, mintha Vietnámban próbálnék drogot venni az utcán. Hogy nem lehet néven nevezni sem.” Megcsontosult szokások, elnevezések, tabuk nyomában:
Virág Eszter az elmúlt tíz évben az átlagos tizen- és huszonéves lányok életét élte… minden hónapban három hétig. A fennmaradó egy hetet fájdalomcsillapítókkal, melegítőpárnákkal, gyógynövényes tapaszokkal, a plafont bámulva bekkelte ki. De ezt valahogy mindenki normálisnak tekintette – ezért ő is.
„Nincs magának semmi baja, maximum a fejében.”