Címke: gyerekszegénység

Az elmúlt 16 évben sem a lakhatási szegénység nem csökkent, sem a hajléktalanságban élők helyzete nem javult – sőt, a gyerekszegénység csaknem háromszorosára növekedett, írta Fiala Borcsa a Látlelet-sorozat cikkében. Teller Nóra szociológussal járták körül a lakhatási szegénység és hajléktalanság kérdéseit, ebből emeltünk ki 5 erős gondolatot

Egy magyar gyerek sorsát egy életre meghatározza, hogy hová született. Egy tanulmány szerint egy két-három éves gyerek fogazatából le lehet vezetni, hogy mennyire szegény a család, amelyben él. A gyerekszegénysági adatokat ideig-óráig kozmetikázni lehet, de az aggasztó valóságot eltagadni nem.

Mi történt az elmúlt 16 évben a hajléktalanság és a lakhatási szegénység területén Magyarországon? Valóban igaz, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”? Számok, sorsok és rendszerszintű kérdések – Teller Nóra szociológus segítségével néztük meg, lett-e valódi előrelépés, vagy csak mélyül a válság.

A KSH szegénységi adatai ismételten korrigálásra kerültek, miután szakemberek felvetették a pontosabb adatok szükségességét. Az új számok jelentős eltéréseket mutatnak.

Kunadacs valójában a kicsinyített vetülete az országos állapotoknak, és ez az Igazgyöngy óvoda közösségén is meglátszik. Vannak gyerekek, akiknek feje azért borul az asztalra reggel, mert éjjel a tabletjüket nyomkodták, és olyanok is, akik családjának még a lakhatása is problémás, saját ingatlan híján folyamatos költözésre kényszerülnek, a gyerekek pedig gyakran csak az óvodában laknak jól.

A politika soha korábban nem használta annyiszor a gyermekvédelem szót, mint tavaly. De vajon ez jelent-e valódi figyelmet, valódi törődést, valódi védelmet a másfél millió magyar gyerek számára? Gyereksors Magyarországon 2023-ban, dr. Gyurkó Szilvi írása:

„Ahhoz, hogy a gyerekek egészséges testi-lelki fejlődéséhez szükséges körülmények között nőhessenek fel, arra van szükség, hogy a valódi veszélyt jelentő problémáktól védjük meg őket. A most bejelentett népszavazás tömegeket mozgósít egy olyan kérdésben, amiben nincsen valódi szakmai vita, ezzel elveszi az erőforrást és a figyelmet a gyerekekre valódi veszélyt jelentő kérdésektől.” Ezek azok:

„A világ jelenlegi állapota lemondásra késztet mindenkit, a harcos vegánok pedig már-már lemondásra kényszerítenének mindenkit.” De vajon képes lehet-e lemondani a nehezen megszerzett javairól az, aki legalulról jött, és a saját erejéből küzdötte fel magát a jólét szintjére – kérdezi a szerzőnk, aki maga is nagy szegénységben nőtt fel.

Vajon addig tart a gyerekkorunk, amíg hiszünk a Mikulásban? Mi van, ha egy gyereknek kell lennie a Mikulásnak?

Mi lenne, ha mind megpróbálnánk venni egy hatalmas levegőt, kiengedni a felgyűlt fogcsikorgós stresszt, a fél éve tartó bezártságot, a koronás létbizonytalanságot, a jogosnak vélt és a belénk hergelt gyűlöletet, amit egymás iránt táplálunk, ezt a teljes agyunkra húzott tébolyt, amiben élünk, és nyugalomra intenénk magunkat kissé?