„A kamerába nézni egy kicsit olyan, mintha fegyvert fognának az emberre” – Fotósok mesélnek rólunk
Vajon mit árul el rólunk az, ahogy a kamera előtt viselkedünk, mozgunk? És mitől lesz igazán jó egy portré? Elmondják ezt is a profi fotósok:
Vajon mit árul el rólunk az, ahogy a kamera előtt viselkedünk, mozgunk? És mitől lesz igazán jó egy portré? Elmondják ezt is a profi fotósok:
Amikor a „régi szép idők” megtelik tartalommal…
Eszter felmenői közt híres építészeket találunk, és első körben ő is ezt a pályát választotta. De aztán hat gyermeke született, az első még egyetemista évei alatt, és a népes család miatt a karrierjét újra kellett terveznie, el kellett kanyarodnia attól a mintától, amit otthonról hozott (a szülei is építészek voltak, csak kevesebb gyerekkel). Elmúlt negyvenéves, amikor gyakorlatilag pályakezdőként kellett helytállnia a munkaerőpiacon. De szép, inspiráló sikertörténet az övé, kitalálta, miként ötvözheti mindazt, ami fontos számára az életben, és megtalálta a hivatását:
Nektek melyik a kedvencetek?
Mínusz negyven fokban, egy jégtörő hajó orrából készítette a díjnyertes fotót. Egy kép, és a története: ismerjétek meg a rettenthetetlen Horváth Esztert, és nézzétek meg a ma nyíló World Press Photo kiállítást a Nemzeti Múzeumban!
Selmecbányán nemcsak sok ezüstkincs rejtőzött, hanem egy igazi világklasszis fotós is, akinek Capa és Hemingway voltak a barátai, és hírességek sorát fényképezte le a XX. században. Akarsz hallani egy nagyon izgalmas életmesét? Íme:
Nektek melyik a kedvencetek?
„A letűnt világokban elmerülve mégiscsak az az érzése az embernek, hogy valamit elveszítettünk. Meg is mondom, mit: a kapcsolódást egymáshoz. Az emberi közösséget.”
Tóth Flóra lassan öt éve fotózza mániákusan a gyerekeit (néhányat ebből már láthattatok a cikkeiben is), és bár nem profi, de érdeklődő műkedvelőként úgy érzi, tud adni néhány hasznos tippet azoknak, akik ilyesmivel próbálkoznak. Vagyis szinte minden XXI. századi szülőnek. Kommentben pedig jöhetnek a ti kedvenc gyerekfotóitok!
„A leukémia előtt engem sem foglalkoztatott a véradás. Nem úgy éli az ember az életét, hogy egyszer majd rákos lesz. De így, hogy érintett vagyok, örülök, ha tudok másokat motiválni. Én ezzel nyertem a legtöbbet, hogy sok embert rá tudok venni a véradásra.” Ismerjétek meg Pávó Rékát, aki soha nem akarta sajnáltatni magát.