Címke: remény

„A remény mellett ezekben a hetekben sokan visszakapunk valami mást is: azt, hogy a nemzeti identitásunk öröm- és erőforrás. Utazom a villamoson, eszembe jut, hogy a mellettem álló is magyar, és ettől mosolygok. Mi történik itt?”

„Tudom, hogy ma még utópia, de képzeljük el, hogy lehetséges lesz itthon újra szeretetben, békességben, közösségekben élni egy tervezhető színvonalas életet” – ízlelgeti olvasónk, Zoltán, akinél egy egyetemista lány apjaként még mindig tart a választási eufória. És ti, hogy vagytok?

Ezerféle dolgot érzünk a választások után. Reményt, fáradtságot, gyászt, ürességet, bizonytalanságot. Hogyan fogjuk feldolgozni a történteket, és közös valóságot, országot építeni? Az utca emberét, D. Tóth Krisztát és Milanovich Domit kérdeztük, hogy vannak, hogy vagyunk.

A klímaváltozás elleni küzdelemben sajnos iszonyú könnyű kiégni. Hiába tesz az ember egyénileg hatalmas erőfeszítéseket, közben folyamatosan azzal szembesül, hogy a többség még mindig nem itt tart. Persze, időnként fel-felcsillan a remény. A Föld bajnokai pályázat egyike azoknak a kapaszkodóknak, amik segítenek áttörni a kiégés nyomasztó falait.

Takács-Sánta András egyetemi docens, az ELTE humánökológia mesterszak oktatójának célja, hogy kiutat mutasson társadalmunknak az ökológiai válságból, és alternatívát nyújtson a mostanában oly divatossá vált ökokatasztrofista szemlélettel szemben. Szerinte az összeomlás megállítható, és nem is baj, ha gyökeresen átalakul a civilizációnk.

De mégis hol keressük a reményt 2024-ben? Ki fog itt még változtatni, ellenállni, közügyekkel foglalkozni? Érzelmekről szóló sorozatunk befejező része.

Évente 800 (!) szívbeteg gyerek születik Magyarországon – nekik rendezett a Szív-Kör Egyesület játékos olimpiát, hogy ne csak a mozgás örömét, de az ezzel járó sikerélményt is átélhessék. A végén pedig minden hősnek egyformán szólt a taps.

„Én hiszek a lányomban, tudom, hogy mindent el fogunk érni együtt, mert ő egy csoda, egy hős, aki máris megmutatta a világnak, hogy hogyan kell küzdeni!” – Olvassátok el egy édesanya megkapó vallomását, aki egyetlen pillanatra sem mondott le a gyermekéről, és még a legsötétebb helyzetben is hitt benne.

Ki lehet-e mondani a mai világban, hogy „feladom”, vagy inkább köntörfalazni kell és kifogásokat keresni, esetleg tolni tovább a szekeret hegynek felfelé? Mi történik, ha valaki beismeri, túl sok áldozattal jár számára egy feladat (egy házasság működtetése, egy cél elérése, egy munkakör)? Ezen töprengett el Kurucz Adrienn.

„A nap belülről süt” – keresd meg magadban, amikor kint csak a sötét fellegek gyűlnek a fejünk felett.