„Éjjel kettőkör robbanásokra és villanásokra ébredünk, a kutyák ugatnak. Kipattanok az ágyból, az ablakhoz megyek, nézek bele a szurokfekete semmibe. Újabb durranások. Valaki petárdázik. A mi életünkben már nem lesz újra normális a világ, ugye? – kérdezem a férjem. Talán soha nem is volt – mondja, aztán visszafekszünk.”
Csepelyi Adrienn és Chripkó Lili a múlt hetet önkéntesként a tiszabecsi határon töltötte, közben pedig végigjárták kollégánk szülőhelyét, hogy átfogó képet kaphassunk arról, micsoda emberfeletti küzdelmet vívnak a helyiek, hogy úrrá legyenek a háború okozta krízishelyzeten.
„Azt érzi mindenki, hogy ez a háború most valahogy minket is érint. És nehezebb is homokba dugni a fejünket, hiszen ha például valaki most a 4-6-os villamoson utazik, és elmegy a Nyugati pályaudvar mellett, akkor nem tudja nem észrevenni, hogy tömegek jelentek ott meg hirtelen, és most kivétel nélkül mindenki menekültekről beszél. Sokkal egyértelműbb az emberek számára, hogy akiket lát, a háború elől menekülnek, egy veszélyes, élhetetlen helyről. Más a keretezés.”
„Ők is nemrég vettek házat, mint mi. Ők is belenyomták az összes tőkéjüket, ők is boldogok voltak, hogy a kis lakásból egy tágas térbe csöppentek. Nekik is volt egy dagi, furcsán nyávogó macskájuk, és vannak eleven viháncoló gyerekeik. Hétfő reggel volt, és egy vadidegen férfitól kellett zoknit kérnie. Egyszer csak bevillant egy értesítés a gépén. A szokásos reggeli munkahelyi megbeszélések programja volt, amely során mindenki megírta az aznapi terveit. Egyetlen üzenet várta egy Ukrajnában maradt kollégától: »A mai célkitűzés: valahogy venni egy kis kenyeret.«”
Filákovity Radojka kolléganőnk és férje, Bielik István fotográfus a határnál készítették megrázó riportjukat:
Hogy lehet jól segíteni? Mit szabad? Mi a jó? Hogy illik beszélni róla? Valaki mondja meg, mi a forgatókönyv, mit lehet kezdeni ezzel az egésszel, a síró kisgyerekekkel és anyákkal, a szuperhősös ovis hátizsákokkal, amelyek életeket cipelnek?
Történész szerzőnk elmagyarázza, mit jelent ma egy háború ahhoz képest, amit száz éve jelentett, és milyen hatásai lehetnek mindannyiunkra.
„Azt üzenem a magyaroknak, hogy ha nem akarják, hogy ’56 megismétlődjön, akkor segítsenek Ukrajnának. De nemcsak a magyaroknak mondom, hanem az egész világnak. Ukrajna egyedül tartja a frontot” – mondja egy Budapesten élő ukrán nő, aki sok társával együtt tüntetett szombaton az orosz támadás ellen. Frissen érkezett menekültekkel is beszéltünk.
A világon minden ötödik 14 év alatti gyerek olyan helyen él, ahol fegyveres konfliktusok vannak. És az erőszak élménye nemcsak a gyerekkorukat veszi el, hanem örökre átírja az életüket.
Ha tudni szeretnéd, mit jelentett a trianoni békeszerződés a korabeli erdélyi magyarság számára, olvass Ignácz Rózsát! De előbb ismerd meg az életét – Ablonczy Balázs történész tolmácsolásában.