„Ha majd meghalsz, annyival is kevesebb gönccel kell vesződnöm” (Novella)
Erre mondják, hogy akinek kamasz gyereke van, időnként, és talán-talán, de már nincs szüksége ellenségre sem.
Erre mondják, hogy akinek kamasz gyereke van, időnként, és talán-talán, de már nincs szüksége ellenségre sem.
Homo pedes frigidi. A fázós lábú ember. (Jól van, nyugi, szabadfordítás…) És egy 120 éves találmány, amelynek az érintettek legszívesebben imába foglalnák a nevét. Például Emese is:
„Úgy vagyok vele, hogy én már felszívtam magam erre a dologra, most már megcsinálom tisztességesen – két hetet és egy műtétet kell kibírni, az altatást is vállalom, lesz, ami lesz. […] Legyen kipipálva, legyek túl rajta. Mondhassam később, hogy én megtettem, amiről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.” Kétségbeesés, lázadozás, összpontosítás, dacból is akarás. Ennyi minden kavarog abban, akinek természetes úton nem sikerül teherbe esnie.
Vajon addig tart a gyerekkorunk, amíg hiszünk a Mikulásban? Mi van, ha egy gyereknek kell lennie a Mikulásnak?
„Reménykedem, hogy egy nap a bíróságok tényleg meghallgatják a gyerekeket, hogy az anyák, akik védik a gyerekeiket, nem hisztérikáknak lesznek beállítva, hanem olyan erős és emberfeletti türelemmel és szeretettel megáldott lényeknek, akik a végsőkig harcolnak a gyerekeikért, még akkor is, ha egy teljes jogi rendszer van ellenük és a gyerekeik ellen.”