WMN szerkesztőség cikkei

„Tizedik próbálkozás, TIZEDIK! És negyedik lombikterhesség. Az asszony most héthetes és öt napos terhes, három vetélés után van, szülés még nem volt. Magas, vékony nő, sportos alkat, rövidre vágott hajjal. Harminckilenc éves. Miközben a vérnyomását mérem, megkérdezem, hogy van, vannak-e fájdalmai, görcsöl-e? Nem fáj semmije, mondja, csak nagyon erősen vérzik. És akkor elsírja magát. Amire nem vagyok felkészülve most sem. Zavartan félrefordulok, mintha hirtelen dolgom volna, például meg kellene keresnem a hőmérő egyszer használatos fedőkupakjait.”

A szenvedélybetegségből való gyógyulás óhatatlanul mélypontokkal jár együtt, amiknek során a beteg szembefordulhat épp a segítőjével is. Ez az út része. Át kell vészelni. Ahol megvolt a bizalom, ott újra is tud épülni.

Történész szakértőnk azt mondja, van a holokausztnak súlyosabb öröksége a túlélők traumájánál és a máig fel-felbukkanó antiszemita hangoknál: az, hogy precedenst teremtett, a népirtás precedensét.

„Mert itt vagy, az egyszer biztos. Olvas gyerek és öreg, mert egyszerre vagy meseíró, lektűrszaki és enciklopédikus, nyugatos és napkeletes, akit urbánus és népies csajok és éltes asszonyok egyszerre kérnének fel táncolni az össznemzeti maszkabálban, ahol végre minden mindennel összekeveredik, és ahol eltűnnek nemcsak a gátlások, de azok a fránya skatulyák és előítéletek is…”

„Az érzés, amit a »nő«-höz társítottam, sokáig a veleszületett megbízhatatlanság volt” – ezt mondta Jung… Na, és akkor mit mondtak vajon róla a nők, akik közel kerültek hozzá?