Fiala Borcsa

A legtöbb iskolában – főleg történelem- és angolórán – a gyerekek kötelező feladatként kapják meg a családfájuk lerajzolását és bemutatását. Távolról sem mindegy azonban, milyen szakmai szempontok mentén folyik a feladat kiosztása és értékelése, illetve mi az elvárt adatok sora. Egyáltalán: kötelezővé lehet tenni a családfa elkészítését? Könnyen lehet, hogy ezzel a tanár akaratlanul is fájdalmas sebeket tép fel, netán titkokra derül fény.

Milyen identitáskérdésekkel küzd meg az, akinek az egyik szülője magyar, a másik vietnámi? Aki az apja nyelvét csak alapszinten beszéli, de a környezetében kinézik, mert ázsiai? Mit jelent ez az örökség: két hazát vagy két szék közé esést? Hogyan lehet felnőni fiatal budapesti nőként az olyan ősökhöz, akik a vietnámi háborúban tanúsítottak elképesztő bátorságot? A Holdtér alapítóival beszélgettünk.

Képzeld el, hogy az állásinterjúd egyeztetésekor a HR-es pulzáló szívecskés gifet küld neked, a főnököd asztalán Hello Kitty-s bábuk sorakoznak, az egyetemen minden csoporttársadnak pikachus tolltartója van, negyvenes férfiak táskáján plüss majmocska virít, és fiatal nők cicás bébidollban járkálnak! Európai szemmel ezeken minden bizonnyal megdöbbennél, de ha Tajvanon élsz: mindez teljesen normális és hétköznapi, a cukiságkultusz része.