D. Tóth Kriszta

Miért érzi úgy 77 évesen, hogy már nem igazán kell? Hogy van most, néhány hónappal azután, hogy nagyon megijesztett mindenkit, amikor rosszul lett a színpadon? Hány elégedett pillanatot tud felidézni páratlanul hosszú pályájáról? Mi az, ami még képes felvillanyozni őt? Mi lett a hollywoodi álmaival? Miért haragszik a kritikusokra és mennyire gondolja politikainak a Kossuth-díjat? Kern András az Elviszlekben!

Az ország egyik legnépszerűbb úszója, Kapás Boglárka természetes őszinteséggel mesélt D. Tóth Krisztának a nehéz témákról is: a vágyott, de végül el nem ért olimpiai aranyról, a testvére elvesztéséről, a visszavonulásáról, és arról, hogyan tanulja most, túl a harmincon, hogy hogyan is kell élni.

Úszóiskolát nyit vagy kávézót, esetleg sportpszichológusként épít civil karriert. Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes úszó ötévesen ment le először az uszodába, és negyed évszázados sportolói pályától köszönt el tavaly decemberben a budapesti rövidpályás vb-n. Most megadja magának az időt a gondolkodásra és a gyászra.

Lovas Rozi, Horváth János Antal, Lengyel Tamás és Molnár Áron – négy színész, négy életút, egy közös vállalás. A Loupe Színházi Társulás nemcsak előadásokat hoz létre, hanem szellemi otthont is teremt – egy helyet, ahol szabadon lehet alkotni.

Vajon milyen véletlenek, együttállások, külön-külön, de mégis egymásnak ismerős módon megélt frusztrációk és fájdalmak kellettek ahhoz, hogy négy fiatal alkotó egyszercsak közösen akarjon létrehozni valamit hasonlót? Elviszlek magammal: Lovas Rozi, Lengyel Tamás és Molnár Áron színészek, valamint Horváth János Antal rendező, azaz a Loupe alapítói.