A gyerek hasonló kötődéssel viszonyul a szerekhez, mint a szülőhöz – Lélektani határ
Dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus a negyedik epizódban
Mind a szenvedélybeteg(ségre hajlamos) emberek, mind a hozzátartozóik számára nehézséget jelenthet, hogy határokat tartsanak. A függőben ott munkál a szerrel való egyesülés vágya, vagy az, hogy kimenekülhessen a valóságból. Sok esetben infantilizálódik, kevésbé képes szabályozni az érzelmeit, megvonáskor mutatott dührohamai, mint azt vendégem hangsúlyozza, hasonlítanak egy óvodáskorú gyerek kitöréseire (csak sokkal félelmetesebbek). A családtagok segíteni szeretnének, hiszen pokolian nehéz látniuk, hogy pusztítja magát a másik. Azzal viszont talán még fájdalmasabb szembesülniük, hogy a függőség kialakulásában, fenntartásában nekik is szerepük lehet – persze nem szándékosan. Milyen tudattalan előnyökkel járhat számunkra a gyerekünk, párunk szenvedélybetegsége? Hogyan lehet elindulni a változás útján? Kinek mi a dolga ebben, meddig terjed a felelőssége? Megspórolhatók-e a mélypontok, és mitől tudunk józanok maradni egy alapvetően túlfogyasztásra ösztönző, egyre inkább magánnyal fenyegető világban? A Lélektani határban dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológussal, adjunktussal beszélget Milanovich Domi.
–