Kitették egy lakatlan szigeten, mert teherbe esett – A női „Robinson”, Marguerite de La Rocque de Roberval története

–

A történelem időnként olyan életsorsokat produkál, amelyek durvábbak, mintha egy vadromantikus regényt olvasnánk. Ilyen történet Marguerite de La Rocque de Robervalé.

Valószínűleg nemesi családból származhatott, de a születésével kapcsolatban nincsenek pontos adataink. Csak azt tudjuk, hogy saját nevén jelentős földeket birtokolt a dél-franciaországi Languedoc-ban, valamint közösen Jean-Francois de la Rocque de Roberval-lal – aki féltestvére vagy inkább unokatestvére lehetett –, Pontpoint-ban is kiterjedt birtokaik voltak.

A korban ritkaságszámba ment, hogy egy nő földbirtokos legyen, így esélyesen „fiúsították”, ami azt jelenti, hogy az apja fiú utód híján őt nevezte meg örökösének. Így a lánygyerek csak a birtok egy részét kaphatta meg, a többi a legközelebbi férfi hozzátartozót illette, aki Jean-Francois de la Rocque de Roberval volt.

Az bizonyos, hogy Marguerite hatalmas vagyonnal bírt, és a kiváltságosok fényűző életét élhette, viszonylagos függetlenségben. És a hangsúly a „viszonylagoson” van, mivel valójában a vagyona és az élete fölött a gyámja, Jean-Francois Roberval rendelkezett,

aki bár titokban hugenottává vált, életvezetésében közel sem volt puritán. Olyannyira nem, hogy hamarosan elszegényedett, és a király megbízásával 1542-ben három hajóval és több száz telepessel nekivágott az óceánnak, hogy eljusson a mai Új-Fundlandra, mert akkoriban úgy hírlett, hogy ott zsákszámra „terem” az arany és a gyémánt.

Szerelem a hajóúton

Hogy nőrokonát miért vitte magával erre a hosszú, és veszedelmes hajóútra, nem tudjuk. Navarrai Margit, az asszony élettörténetének első lejegyzője, akinek udvarában Marguerite de La Rocque menedéket talált, azt feltételezte, hogy Roberval valójában kezdetektől el akarta pusztítani a nőt, hogy megszerezhesse a birtokrészét, és így kilábalhasson adósságaiból. Hiteles adatunk nincs erről, de a korszakot ismerve, nagyon is elképzelhető ez a terv, és az is, hogy a fél-, vagy unokatestvér valójában rákényszerítette az asszonyra az utazást. Mert miért vágna neki különben egy ilyen veszélyes hajóútnak egy gazdag, jó családból származó nemes hölgy?  

Aki amúgy az utazás alatt megtalálta élete szerelmét. Illetve van olyan feltételezés is, hogy a viszony már Franciaországban kialakult, és Marguerite felcsempészte a hajóra a férfit.

Hogy ki volt ő, nem tudjuk biztosan. Navarrai Margit szerint egy egyszerű hajóács. Ezen vitatkoznak a kutatók: lehet, hogy a navarrai királyné ezzel épp egy arisztokrata származású szerető kilétét akarta homályban hagyni. Az azonban bizonyos, hogy a kapcsolat kitudódott, s valószínűleg azért, mert akkor már látszottak Marguerite-en a várandósság jelei.

Roberval, aki ismét hangsúlyozzuk, közeli rokona volt a nőnek, embertelen büntetést eszelt ki: a Démon-szigeten rakta ki a szerelmeseket, akiket az asszony szolgálónője is követett. Létezik egy olyan, valószínűleg a legendák közé sorolható elmélet is, mely szerint Roberval csak a férfit, vagy csak a nőt és szolgálóját száműzte, ám a szerelmesek nem akartak elszakadni, és önként választották a száműzetést. 

Akárhogy is: ha Roberval tudott Marguerite terhességéről, akkor büntetése még durvább, hiszen világos, hogy a kegyetlen északon, kitéve a természeti erők minden viszontagságának, egy várandós nő, illetve egy újszülött biztosan nem marad életben. 

A Démon-sziget rabjai

A szigetnek félelmetes híre volt, olyannyira, hogy a XVI. századi térképeken még feltüntették, de a következő századi térképeken már nem. Ugyanis a hajósok úgy vélték, hogy mindenki elpusztul, aki csak a közelébe megy, és a szigeten vérszomjas vadállatok, illetve démonok élnek. Ennek a legendának valószínűleg az lehetett az oka, hogy a sziget egy sivár sziklatömb, ami szinte függőlegesen emelkedik ki az óceánból. A környező vizek is hatalmas sziklákat rejthettek, amelyek könnyedén ripityára törhették a legerősebb hajót is. Ráadásul az északi vizek hatalmas viharaiban esélye sem volt a legénységnek a partra érésre, hiszen a jeges hullámok elnyelték őket. A szigetet ma leginkább az új-fundlandi Quirpon-szigettel azonosítják. 

Amikor tehát Roberval amellett döntött, hogy a Démon-szigeten teszi ki a „bűnösöket”, tisztában kellett lennie azzal, hogy ez a halálos ítéletüket jelenti. A fent maradt adatok szerint a száműzöttek vihettek magukkal némi élelmiszert, egy puskájuk és lőporuk biztosan volt, valamint késekkel, tűzgyújtó-szerszámokkal, és egy Bibliával voltak felszerelkezve.

A metsző hideg elől egy barlangban húzták meg magukat, vagy az is lehet, hogy a férfi kunyhót épített. Eleinte ő vadászott, ám a puska használatára Marguerite-et is megtanította. Ez igen hasznos volt, mert az asszony hamarosan magára maradt: előbb a szerelme halt meg, azután a szolgálója is. Valószínűleg egyedül szülte meg a gyermekét, aki azonban hamarosan szintén meghalt. 

Az asszonynak be kellett rendelkeznie a túlélésre. Amíg volt puskapora, vadászott, és egy medvét biztosan megölt, ugyanis, amikor két és fél év múlva rátaláltak, akkor medvebőrből készült, saját készítésű ruhát és cipőt viselt. 

A puskapor azonban gyorsan elfogyott, és nem maradt más lehetőség, csak a gyűjtögetés, ami a téli hónapokban az éhhalál szélére sodorta a nőt. Ráadásul a hótakaró alatt nehéz volt száraz tűzifát találni, így a fagyás veszélye is fenyegette az asszonyt.

A hétköznapjairól nem sokat tudunk, de közel sem volt olyan idilli, mint Robinson Crusoe-é, hiszen folyamatos harcot kellett vívnia az elemekkel, a vadállatokkal és az éhséggel. 

A jók és a rosszak sorsa

A sziget tudvalevőleg lakatlan volt, így 1544 őszén, amikor új-fundlandi francia halászok a közelben eveztek, igencsak meglepődtek, amikor vékony füstcsíkot láttak felszállni a partról. Dicséretükre legyen mondva, a sziget félelmetes híre ellenére kikötöttek, és meglelték az asszonyt, akit így megmentettek a fagy- és az éhhaláltól. 

Franciaországba visszatérve hamar híre ment az asszony megmenekülésének, ami annak az egykori hajóskapitánynak a tudomására jutott, akinek a hajóján Marguerite de La Rocque utazott. A kapitány megkereste a nőt, aki részletesen elmesélte neki viszontagságait, amit ő tovább adott Navarrai Margitnak, aki azonnal az udvarába fogadta a sok szenvedésen átment asszonyt.

Navarrai Margit jó tollú író volt, és novellagyűjteménye, a Heptameron 67. számú történetében ő maga mesélte el először Marguerite de La Rocque szívszorító életeseményeit.

Ahogyan a romantikus regényekben általában, ebben a történetben is megbűnhődik a főgonosz. Marguerite, bár megtehette volna, mégsem vett jogi elégtételt a gyámján, azonban Isten vagy a sors megtette ezt helyette. Egyik este Párizsban egy hugenotta találkozóról távozva Robervalt megtámadták és agyonverték a felbőszült katolikusok. Mivel utódja nem volt, birtokai a rokonaira szálltak, így akár Marguerite is részesülhetett belőle. Aki a navarrai királyné támogatásával Nontronban, a Chateau de la Mothe-ban, egy gyönyörű várkastélyban élte le hátralévő életét. Tudjuk még róla azt is, hogy magániskolát alapított lányoknak, ami a korban igencsak ritkaságszámba ment.

Források: biographi.ca, ancient-origins.net, historycourses.com

Kiemelt képünk forrása: YouTube/ Curiosidades

Miklya Luzsányi Mónika