„Az asszony szerelme örülésig mély és lángoló volt” – Charlotte Zichy-Strachan, egy XIX. századi szerelmi botrány hősnője

–

Charlotte Strachant a házasság hozta Magyarországra. Férje, Zichy-Ferraris Manó az ország egyik legismertebb arisztokrata családjába született 1808-ban. A fiatal gróf katonai pályára lépett, és – bár korábban leszerelt – az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Moson vármegye nemzetőrségének őrnagyaként forgatta a szablyát. Családját megosztotta ez az időszak, testvére, Bódog az ellentétes oldalon állt, sógora pedig nem más volt, mint Klemens Lothar Metternich, az osztrák kancellár. 

Zichy-Ferraris Manó számára a magánéletét tekintve is sorsdöntő évnek bizonyult 1848. Addigra végleg válságba jutott tizenegy évvel korábban kötött házassága Charlotte Strachannel, aki egy angol admirális, Richard John Strachan báró leánya volt. 

Veszedelmes viszonyok

Charlotte-nak, aki 1815-ben látta meg a napvilágot két lánytestvére született, akik társadalmi helyzetüknek megfelelően, szintén arisztokrata körökbe házasodtak. Ám úgy hírlett, az anya, Louisa Dillon meglehetősen szabados életvitelt folytat.

A British Múzeum gyűjteményében fennmaradt egy metszet, amely két, csókok között enyelgő hölgyet ábrázol: Lady Strachant és Sarah Elisabeth Grevillet, miközben két férfi nyit rájuk. 

Egy másik kép az asszonyt a szeretőjével, Lord Hertforddal örökítette meg, amint egy szófán üldögélnek meghitt közelségben. Ez a férfi Louisa Dillon halála után adoptálta annak három lányát, és rájuk örökítette tekintélyes vagyonát is. Mindez együtt meglehetősen sajátos és a maga korában botrányosnak számító viszonyokról árulkodik.

„Furcsa eset”

Zichy-Ferraris Manó és Charlotte Strachan megismerkedésének körülményeit homály övezi. Csupán a gróf egyik nekrológja utal rájuk: „A nemrég elhunyt gróf Zichy Manóról a Pesti Napló ezeket írja: a ’30-as években a gróf európai körutat tett s ekkor ismerkedett meg egy dúsgazdag angol hölggyel, miss Strachannel, ki 1837-ben neje lett.”

Hogy valóban így volt-e, azt nem tudhatjuk, de az tény, hogy a házasságnak hamar híre ment. Azt, hogy Metternich sógora vette feleségül Charlotte Strachant, említésre méltónak tartotta például Benjamin Disraeli, az Egyesült Királyság későbbi miniszterelnöke és Philippe von Neumann, Angliában is szolgáló osztrák diplomata. Utóbbi a singular circumstance (furcsa eset) kifejezéssel célozhatott a feleség zűrzavaros családi hátterére.  

Zichy Manó ennek ellenére vélhetően szerette a nőt. Olyannyira, hogy állítólag számára emeltette Oroszváron azt az angol stílusú kastélyt, amelyet később egyszerűen a „magyar Windsor” elnevezéssel illettek.  

Charlotte Strachan szépsége sokakat lenyűgözött, Erkel Ferenc aligha véletlenül akarta neki ajánlani készülő, Bátori Mária című operáját. Akadt azonban, aki nem érte be azzal, hogy zeneműveket dedikáljon az angol szépségnek, hódolatát kifejezendő. Egy másik arisztokrata felbukkanása tragikus irányba terelte a Zichy házaspár életét. 

A másik Manó

Hogy pontosan mikor és hol ismerte meg Andrássy Manó gróf Charlotte Strachant, arról ma már lehetetlen felgöngyölíteni a szálakat, de a viszony nagyon hamar lelepleződött, és egy idő után talán már nem is próbálták palástolni azt. 

Széchenyi István gróf 1848-ban nyílt titokként írt a normaszegő kapcsolatról: „Üzérkedik az Andrássyjával, fényes nappal!” 

Eötvös Károly ügyvéd, író, és országgyűlési képviselő, akinek szinte minden mondatát kellő kritikával illik kezelni, így írta le az esetet: „Az asszony beleszeretett egy fiatal magyar főúrba. Nevét nem szükséges említeni, noha már ő se él. Keresztneve annak is Manó volt. Szemrevaló fiú, tizenhárom évvel fiatalabb is, mint a férj, gazdag, nőtlen, s a legelső főrendek közül való. Az asszony szerelme örülésig mély és lángoló volt. De akiért lángolt: az elutazott tőle Afrikába, Ázsiába, Egyiptomba, Kelet-Indiába keresztül tengereken és világokon. Az asszony utána ment és kereste mindenütt. A férfi hazajött, utána hazajött az asszony is.” Mindezekből Andrássy keleti útja tény, a viszony részleteit jobbára homály fedi.  

1848 – forradalom, szabadságharc, a házasságban is

A feleség és a férj ezután lépéseket tettek a válás előkészítésére, és ennek sarkaltos része volt a vagyonmegosztás is: 1848-ban Bécsben kötöttek egy egyezséget, amely szerint Zichy-Ferraris Manó évi 24.000 pengőforintot köteles adni Charlotte Starchannek. A nő ugyanis komoly hozományt hozott a házasságba, Moson vármegye közgyűlése előtt is közölte, hogy 1 720 000 (!!!) ezüst forintra rúgott a hozománya, amelyet férje adósságok rendezésére és beruházásokra fektetett be. 

A fennmaradt információk nagymértékben árnyalják a Charlotte Strachan és Zichy-Ferraris Manó viszonyáról kialakított képet. 

Egyértelműen látszik, hogy a kastélyt a férj egyenesen a nő hozományából építtette fel, nem feltétlenül annak kedvére téve, hanem meglehet, egyenesen rosszallása ellenére, ezt állította az asszony. 

1843 és 1845 között Pozsony vármegye törvényszéke előtt egy csődper zajlott a Zichy-család több tagja ellen: köztük volt Zichy-Ferraris Manó is. Ez alátámasztani látszik Charlotte Strachan állítását a férj megrendült anyagi helyzetéről, amelyet nyilván jelentős mértékben enyhített a hozomány finoman szólva is tekintélyes summája. Az is nyilvánvaló, hogy a két fél között nem éppen békés volt a viszony, kapcsolatuk igen elmérgesedett. A feleség jogi képviseletét 1850-ben egy igazi „profi”, Zsivora György ügyvéd vette át. A vita kompromisszummal ért véget, Zichy-Ferraris Manó eladni kényszerült a birtokait – így az oroszvári kastélyt is – az új tulajdonos testvére, Bódog lett. 

„Ő most már szabad”

Végül azonban nem a válás, hanem egy tragikus fordulat vetett véget a szerelmi háromszögnek.  A fájdalmas feloldást azt hozta meg, hogy Charlotte Strachan 1851. november 12-én, 36 éves korában öngyilkos lett. Rudnay Józsefné Veres Szilárda ezt vélte tudni az okról: 

„Midőn válópere be volt fejezve, közölte Andrássyval: hogy ő most már szabad, s minthogy az ötölt-hatolt, kezébe vette a mérget tartalmazó üvegcsét, hogy azt kiürítse. Ezt Andrássy ki akarta csavarni kezéből, a grófnő egy kerek asztal körül futott előle, eközben ki is ürítette az üvegcse tartalmát.”

E koholt híreken alapuló állítás aligha állja meg a helyét. Charlotte Strachan nem hirtelen felindulásból cselekedett, hiszen három nappal halála előtt Oláhpatakon végrendelkezett, ami Andrássy-birtok volt. Az Angliában található javait lánytestvéreire hagyta, és külön összeget szánt egy méltó síremlék állítására. Ezen felül 10.000 forintot a szegényekre is hagyott. 

A legérdekesebb az, hogy Charlotte úgy rendelkezett: akaratát gróf Andrássy Manó érvényesítse, mivel ő ismerte a legjobban. Arra hatalmazta fel szeretőjét, hogy ha nehézségek támadnának a végrendelet végrehajtása során, jogában álljon kieszközölni szándékait. Az aláírás mindezek ellenére asszonyi voltára utalt: Charlotte Zichy-Strachan.

Valószínűleg nem a szerelmi bánat késztette tehát Charlotte Strachant végzetes tettére. Nehéz elképzelni, hogy egy megrendítő csalódást követően – azaz, ha Andrássy fel akarta volna számolni kapcsolatukat – épp azt jelölje meg végakarata őréül, akiben csalódnia kellett. Így még inkább válasz nélkül marad a kérdés: mi volt az ok? Semmi nem bizonyítja, csupán feltételezés, hogy esetleg gyógyíthatatlan betegség kínozhatta, és annak következményeit előzte meg. Esetleg megzsarolhatták? Sajnos a kérdésekre nem tudjuk a választ.

Angolos stílusban

Charlotte Strachan holttestét a Kálvin téri református templom kriptájában temették el, ahol később, 1854-ben sírfülke készült számára. Tetején vörös márványszarkofágon fekszik magyar ruhás alakja, amelyet Raymond Gayrard párizsi szobrász készített. Veres Szilárda szerint a szobor kezében a méreg üvege látható: 

„Úgy hallottam ugyanis, hogy mikor gróf Zichy Manóné meghalt, öngyilkos lévén, az ágostai evangélikus templomban (bár hatalmas összeget ajánlottak fel) nem adtak helyet sírjának, hanem a Kálvin-téri református templom mellett igen ügyes fogással egy kiugrást építtetett Török Pál, ezen egyház lelkésze. Oda temették el. Művészi alkotású carrarai márványból készült fekvő szobor díszíti sírhelyét, kezében a méregüvegcsével. S így a nagy összeg ezen egyház javára esett.” 

Egyes dokumentumok azt bizonyítják, hogy a síremlék állításában része volt Andrássy Manónak, ami, ha nem is közvetlen, de erősen közvetett bizonyítéka a nő emlékéhez való ragaszkodásnak.

Az bizonyosan nem írható a véletlen számlájára, hogy egy Charlotte Strachant ábrázoló pompás festmény az Andrássyak betléri kastélyában maradt fenn. Ezt a képet Francis Grant, a számos angol arisztokratát megörökítő portréfestő készítette. 

Charlotte Strachan halála után négy évvel Andrássy Manó feleségül vette gróf Pálffy Gabriellát, házasságukból több gyermek született. Az iparpártoló tevékenysége miatt „vasgróf”-nak is nevezett férfi 1891-ben halt meg, sikeres életpályával háta mögött, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként. Zichy-Ferraris Manó sosem nősült újra, Nagyszőlősön építtetett új kastélyt magának 1851-ben, azt is angolos stílusban. Később országgyűlési képviselő lett, 1877-ben halt meg, 26 évvel felesége után.

Katona Csaba

További információk: Moson Megyei Műhely – A Hansági Múzeum tudományos és kulturális folyóirata XIV–XX. évfolyam / 2012–2017 összevont szám.