Kormos Anett – állandó szerző, a WMN humorfelelőse

Örkény István: Egyperces novellák

Ezt a könyvet nemcsak azért szeretem, mert nagy rajongója vagyok a szerző sajátos látásmódjának és a műfajnak, hanem azért, mert ez az egyetlen, amit a sok-sok „Emlékül"– könyv közül telitalálatnak éreztem. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy általam nagyra tartott személy bele is írta a kis kezével, hogy én vagyok a legjobb tollforgató.) Látni a dolgok fonákját, olyan ajándék, ami mindenkinek jár...

Shakespeare: Rómeó és Júlia (Kosztolányi Dezső fordításában)

Tudom, tudom, menjek a fenébe! De akkor is. Szerintem ugyanis nem az nem lehet rossz ember, aki a virágot szereti, hanem az, aki értékeli a shakespeare-i nyelvezetet. A magyar nyelvet kezdjük csupán közlésre használni, ami, azt hiszem, műveletlenségből és lustaságból fakadó pazarlás a részünkről. Ráadásul, ha szerelmi történet alapját képezheti későbbi szerelmi történeteknek, akkor ez szerintem méltó alap.

Márai Sándor: Szabadulás

Márai azon kevesek közé tartozik, akit annak ellenére, hogy illik szeretni, könnyű is szeretni. Nem állítom, hogy A szabadulás a legjobb írása – bár én elégedett vagyok vele, és azt hiszem, ez a lényeg –, de rendkívül aktuális, és a történelem „sajnos" újra és újra rá is erősít az aktualitására.

Szentesi Éva – szerkesztő, író, a WMN rúzsa és tükre

Szabó Magda: Az őz

Nem olvastam még megrázóbb vallomást. Az elbeszélő, Eszter olyan mély és kegyetlen őszinteséggel vall önmagáról, farkasszemet nézve tulajdon tükörképével, hogy az hátborzongató. Szabó Magda mondatait különösen imádom, azt hiszem, ő a kedvenc íróm.

Márai Sándor: Az igazi/Judit és az utóhang

Az őz után ez a második könyv, amelyet legalább már háromszor elolvastam. Az emberi kapcsolatok lehetetlenségét fogalmazza meg. A nő és a férfi lehetetlen párharcát, azt, hogy tulajdonképpen nincs is igazi, csupán szeletek vannak meg az igaziból az emberekben, akikkel találkozunk életünk során. Szomorú és lebilincselő, minden szava igaz.

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a halálcsillag

Azon felül, hogy pofátlanul a legjobb könyvcím, amellyel valaha találkoztam, az egyik legszórakoztatóbb regény is. Szintén háromszor olvastam már, és még mindig jóízűen tudok rajta röhögni. Cserna-Szabó zseniális, olyan humora van, ami lenyűgöz. Rossz, kedvetlen, esős napokon gyógyír.

Szalánczi Kriszta – pszichológus, a WMN lélektudora

Fahidi Éva : A dolgok lelke

Egy olyan családregény melynek olvasására meg kell érni. Rendkívül sokat ad olvasójának a küzdésről, a toleranciáról és az élet felfoghatatlan dolgairól. Valamint arról, mit képes kibírni és elviselni egy ember.

Erich Fromm: A szeretet művészete

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Az, hogy valaki hogyan szeret, egyfajta viszonyulás a léthez, másokhoz, önmagához, a világhoz. Erre próbál magyarázatot adni a könyv.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

A barátság és a szerelem egyik leglebilincselőbb regénye.

Prónay-Zakar Gina – életmód-tanácsadó, a WMN legaktívabb tagja

Ottlik Géza: Iskola a határon

Ha azt érzem, hogy nem jók a szavak, amikor jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom, akkor fogom az Iskolát, olvasom egy kicsit, és a helyemre billent. Egész bekezdéseket tudok idézni belőle, mégis minden beleolvasáskor meglep. A mai napig hiszem, hogy barátságról, kapcsolatokról, szabadságról az Iskolában találjuk a legfontosabb, pontosabb és igazabb mondatokat. Ottlik miatt keresem minden találkozásban, kapcsolódásban azt a szavak nélküli közös hangot, amit ha felismerek, tudom, hogy közünk van egymáshoz, és az sem baj, ha nem találunk szavakat.

Krúdy Gyula: Szindbád

Lézengő ritter, könnyed csábító, depressziós örök utazó/kontra angyalok, tündérek, boszorkányok, áldozatok és megváltók: a nő ezer arca egyetlen férfi tükrében.  Krúdy az az irodalomban, ami Bono (U2) a zenében: mint az áramütés, ha hallod, beleborzongsz, összefacsarodik a szíved, egyetlen hosszan kitartott hang elég, hogy mindent megérts szerelemről, vágyról, az embereket mozgató ösztönökről, érzésekről. Először csak a szíveden gordonkázó hang nyűgöz le, aztán azt érzed, hogy még, még, érteni akarom minden szavát! És amikor valóban elmerülsz benne, rájössz, hogy mélységes mély kút Krúdyé, ahogy egyébként Bonóé is, de ez már más téma. Krúdy drog, és úgy negyedszázada nem tudok lejönni róla.

Ariosto: Őrjöngő Loránt

Negyedéves egyetemista voltam, egy héttel az esküvőm előtt, világirodalom szigorlat... Kihúzom az Őrjöngő Lorántot. Eszembe jut a pillanat, amikor hangosan felröhögtem a könyvtárban felfedezvén, hogy ez a két kötetes remekmű bő húsz centit foglal el a polcon. Széltében! Sóhajtok, tanár úr, előrebocsátom: nem olvastam el. De!, kapok bele a mentegetőzésbe, szembesülve a drága professzor hitetlenkedő, döbbent, keserű tekintetével, tanár úr, EZT még Babits se olvasta! Csalódottan néz: nem kell Babitsnak mindent elhinni. Gyakran viccelődött. Ennyiben maradunk, elmondok neki elég sok mindent, amit összeolvastam a műről, a Száz híres regény sorozatban és még máshol is. Megkapom az ötöst. Majd még hozzáteszi: de ígérje meg, hogy el fogja olvasni! És én megígértem. Szóval hátra van még egy kalandom ezzel a „nehéz" fiúval. Ennyivel tartozom Szörényi tanár úrnak.

Deli Csenge – nagykamasz, a WMN legfiatalabb alkotója

John Green: Csillagainkban a hiba

Először angolul olvastam, és nem értettem az orvosi kifejezéseket, aztán ez magyarul sem volt másképp. Viszont Green egy két lábon járó zseni! Olyan intelligens minden könyve, tele van okos, fejtörős dolgokkal, és a Csillagainkban a hiba pedig emellé még annyira gyönyörű is, hogy kötelezővé tenném minden élő ember számára. Azért zsebkendő legyen bekészítve!

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi (az egész sorozat)

Nem akarok, de nem is tudnék csak egyet kiválasztani a nyolc kötet közül. Az egésznek egyben van értelme. Meg amúgy is mindegy, a végén lehetetlenség nem beleszerelmesedni Cortez-be. Laura nekünk és rólunk ír, éppen ezért lesz olyan szuperságos. Nem csak lányoknak...

Simon Márton: Polaroidok

A nyár folyamán a haiku lett az egyik kedvenc irodalmi műfajom. Nincs különösebb oka, csak ezeknél a szösszeneteknél tényleg érdemes és érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon „mire gondolt a költő”, na meg mit jelent neked az a pár sor. A Polaroidok majdnem minden szava igaz, az ember több tucatszor magára ismer bennük, kis könyv lévén bármilyen mikroszkópikus méretű táskában elfér, és egy-két polaroidot akár annyi idő alatt is elolvashat az ember, amíg sorban áll a pénztárnál. Tessék csak, tessék!

Takács Krisztián – állandó szerző, aki nem woman

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Mert sosem volt és sosem lesz még egy olyan szerző, aki egy adott oldalba vagy mondatba annyi humort tudott volna belecsempészni, mint Szerb Antal tette e történetben.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Mert évtizedek kellenek annak megértéséhez, hogy Boka János mennyire nem iskolásfiú, hanem érett felnőtt ember szemével nézi a világot, és mert e történet mindent elárul az önfeláldozó küzdelmeink magasztos hiábavalóságáról.

J.R.R. Tolkien: Gyűrűk ura

Mert ez a világ legjobb meséje.

 

Még tizennyolc kihagyhatatlan könyv a lista első részében, ne hagyd ki! Katt IDE!