Kell a verseny a gyerekeknek? – Szülők a pálya szélén és a konyhánkban; Konyhában a helyünk!, 2. epizód (videó!)
Támogatott tartalom
2018. június 26.
| Olvasási idő kb. 1 perc
Azt már megmutattuk, hogy a legjobb bulik, a legizgalmasabb viták, a leghangosabb röhögések és a legnagyobb világmegváltások akkor is a konyhában vannak, ha nem egy valódi házibuliról van szó, hanem egy forgatásról; így nézett ki a Konyhában a helyünk! 1. epizódja. Éppen ezért még mindig tudjuk, hogy hol a helyünk, a helyetek; nemre és korra való tekintet nélkül: a WMN konyhájában. Itt a második rész, amelyben DTK és Fiala Borcsa a gyerekekre rátelepedő vagy éppen lustálkodó szülőkről, a „kötelező” jellegű versenyeztetésről, teljesítménykényszer miatt bulimiába kergetett gyerekekről és egyáltalán: a gyerekek sportjáról beszélgetett. Konyhában a helyünk!, 2. rész.
–
Van két dolog (a politikán kívül), amihez Magyarországon mindenki (jobban) ért: a sport és a gyereknevelés. Ezért aztán a mi konyhánkban a nagy megmondások helyett inkább nagy kérdések fogalmazódtak meg a „pálya széli”, pult melletti beszélgetésből. D. Tóth Kriszta egy nem kompetitív típusú kamaszlány anyukájaként, Fiala Borcsa két szintén versenyzés ellen beoltott gyermek édesanyjaként is beszélgetett a három vendéggel, akiknek változatos kapcsolódási pontjaik vannak a témához. Benes Anita divattervező, háromgyermekes anya, akinek mindhárom gyereke versenyszerűen sportol(t). Papp Gergő „Pimaszúr” tévés műsorvezető saját állítása szerint nem túl jó „pályaszéli” apuka, aki a fiával inkább moziba menne, mint vívóversenyre. Pásztory Dóri paralimpiai bajnok úszó pedig saját bőrén is tapasztalta a versenysport keménységét, és nem örülne neki, ha most négyéves fia is sportoló lenne. Általa bepillantást nyerhetünk a sportolók súlyproblémáiba, és a teljesítménykényszer miatt kialakuló bulimiás esetekbe is. Vajon lehet-e gyerekként sportolni versenyzés nélkül? Mi a haszna annak, ha egy gyerek versenyez? Mi az edzők és klubvezetők felelőssége a rengeteg elvárás között? És vajon baj-e, ha egy szülő picit arra ösztönzi a gyermekét, hogy vegye komolyan a sportot?
Gyertek be a konyhánkba újra, itt a Konyhában a helyünk! második része:
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
Magát is meglepte, mennyire megnyílt DTK kocsijában. És nemcsak arról beszélt, hogy az utolsó pillanatban mentették meg a házasságukat Judittal, hanem arról is, hogy milyen mély válságba került, miután véget ért a Pimaszúr-tévéműsor. Ha szeretitek, azért nézzétek meg, ha nem szeretitek, akkor meg azért. Elviszlek magammal, Papp Gergő.
„Mindennap edzek a gyerekkel, felveszem videóra, és küldöm a legjobb kluboknak. Már több külföldi ajánlatunk van. Játék az nincs – az edzés a játék. Nekünk ugyanis céljaink vannak” – szélsőséges és kevésbé szélsőséges szülői élmények a gyerekek sportolása kapcsán, edzői tapasztalatok és javaslatok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell viselkedni szülőként – a pálya szélén.
Mit sportol egy olimpiai bajnok kisiskolás gyereke? És mit gondol az egyesületi sportolásról az, aki egykori sportolóként és szakemberként is ismeri az élsportra nevelés rendszerét?
Gyertek velünk beszélgetni, vitázni, enni-inni a WMN konyhájába! Vár benneteket DTK és Fiala Borcsa, na és vendégeik. Dőlj hátra, kapcsolj ki minden mást, itt az első adás: Konyhában a helyünk! Étel. Ital. Férfi. Nő.
Az idei ősz első Hello, WMN!-esten rögtön kőkeményen belevágtunk a közepébe, és arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi a boldog „holtodiglan-holtomiglan” titka? Egyáltalán: létezik ilyen? Nézzétek meg, hogy vendégeink mit gondolnak róla!
Glow
Lagom
Glow
Lagom
