Keresés

Talán nem árt megvizsgálni azt sem, mi húzódik a hátterében annak, hogy a focisták a nagy meccs éjszakáján nem a pihenéssel vannak elfoglalva. Teljesítménykényszer miatti szorongás? Berögzült rossz szokás a topfutballisták sajátos életmódja miatt, ami rengeteg utazással, és ezáltal elszigetelődéssel is jár?

„Mások nélkül utazni nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak nagyon más. Jobban figyelsz magadra, hogy mi mit vált ki belőled, az apróságok is nagyon felértékelődhetnek, mert bár nincs kivel megosztani őket, de talán éppen emiatt sok esetben intenzívebben hatnak” – írja Krajnyik Cinti, akinek egy ilyen út elementáris erővel adta vissza a hitét abban, hogy érdemes élni (bármennyire nehéz).

Egy kis röhögés jöhet? Szerintünk rád fér, úgyhogy olvasd!

„Őszintén? A legtöbbünk látta, hogy les. És? Attól még a stadion úgy ünnepelt, míg biztossá nem vált, hogy érvénytelen a gól, mintha nem lenne holnap. Hogy ennek semmi értelme, ha egyszer tudtuk, hogy les volt, és a VAR mindenképp megmutatja majd? Ó, dehogynem. Pofon egyszerű: pont azzal a néhány másodperccel több boldogság jutott nekünk ezen az Eb-n, meg az életben.” Csepelyi Adrienn és a futball filozofikus értelmezése.

„Én, aki elvileg mindent megtennék a gyerekemért, arra nem vagyok képes, hogy megértsem, miért jelent neki jelenleg a világnál is többet ez a sport?! Ha szélsőségesen elutasítok mindent, amire a politika ráteszi a kezét, azzal gyakorlatilag hagyom, hogy einstandolja, a kezére játszom, és ugyanolyan szélsőséges vagyok, mint akik lehazaárulóznak. Aktívan közreműködöm abban, hogy a megosztottságunk egyre mélyebb legyen. Puff neki. Ez az igazság.”

Nem azt akarom mondani, hogy abban reménykedtem, hogy a Puskás Ferenc Stadion fölött megjelenik Szent László, kardjával átszúrja a labdát, amikor a portugálok támadnak, és ad a nevemben egy tockost Pepének – csupán azt, hogy az egy nagyon csúnya és szomorú élet, amiben reménykedni sem lehet.