A keresett kifejezés: "szabó Anna eszter"
Összesen: 719 db találatMit ér az ünnep anya húslevese, a mindig ugyanott ugró hanglemez és a megszokott, édes kis semmiségek nélkül? Vagy újrateremthetjük ezeket a fontos momentumokat ebben a furcsa évben is? Szabó Anna Eszter végigveszi a számára legfontosabb apróbb-nagyobb családi hagyományokat, amitől nekik karácsony a karácsony.
Az évnek van egy időszaka, amikor nem elkapcsolsz a reklámokról (na, jó, egy részükről), hanem újranézed őket a YouTube-on. Megbocsátod a giccset, alig várod, hogy kidurranjanak a könnycsatornáid, és lelkesen osztod tovább az életérzést. Szabó Anna Eszter utánajárt, honnan indult az ünnepi reklámfilm műfaja, és hogyan lett mindannyiunk kedvenc „guilty pleasure”-jévé.
Mire valaki kimatekozza, hogy fog kinézni a karácsony, ki kivel (nem) találkozik, mi (nem) lesz a menü, ki hova (nem) megy, érzelmileg teljesen kimerül, mintha önmagában a készülődés nem lenne amúgy is stresszes sokszor. De muszáj annak lennie?
Idén minden nyugalmas pillanat számít, ahogy sok háztartásban minden fillér is. „A lényeg a gondolat” – tartja a mondás, és ezzel ért egyet Szabó Anna Eszter is, aki temérdek olyan ötletet hozott, aminél az ajándékozott érezni fogja, ez csak neki és róla szól.
A szakácskönyv nagyon sok szempontból tökéletes ajándék: hasznos, élvezetes, és a karanténban is szuperjól jön. Főzni este nyolc után is lehet otthon, és ezekből a könyvekből érdemes is!
„Na de hogyan teremtsünk meghitt ünnepi hangulatot a pandémia kellős közepén? Hogyan karácsonyozzunk úgy, hogy senki ne legyen veszélyben, de közben mégse a vírusról szóljon minden?”
A járvány alapjaiban átformálta a mindennapjainkat. Hogy nézzük az előnyös oldalát: jó kis lecke önismeretből valamennyiünknek. Régi szokásokat hagyunk el, és veszünk fel a helyükre újakat, amik segítenek átvészelni ezt a nehéz időszakot. Hogy mi mit csinálunk, elmeséljük a cikkben. Nektek mi vált be?
Összecserélte a szavakat olyanokra, amik a legmélyebben beléivódtak. Így esett az is, hogy olyanokat kérdezett iskola után, hogy: „Kicsikém, mi volt ma Auschwitzban?” Kezdtem már megszokni a felcserélt szavakat, tudtam, hogy az iskolában eltöltött napomra kíváncsi.
Íme, a mi titkos kis bűneink, amikkel kárpótoljuk magunkat, ha beüt a kétoldali krach!
„Egy konfliktusban is nyugodtan mondhatjuk, hogy én nagyon szeretlek, de nem tudok kedves lenni veled, ha úgy ordítasz velem, mint a sakál. Utána találkozunk.”