A keresett kifejezés: "takács dalma"
Összesen: 310 db találatEgyre több nő küszködik endokrin betegségekkel, ami egyaránt hatással lehet – akárcsak a stressz, az élsport, a különféle evészavarok, vagy az extrém körülmények, például egy háború – a ciklusukra, a termékenységükre, a mentális állapotukra. Dr. Halmos Amritát kérdeztük a témában.
Mire asszociálsz elsőként, ha azt a szót hallod: haza? Balaton, Alföld, tokaji aszú? Nemzeti lobogó, kokárda, Petőfi anyjának tyúkja? A világ egyik legnehezebb nyelve, a gulyásleves illata, a pulikutya? Vagy a pálinkafőzés, a stadionok, a külföldre költözés sajgó gondolata? Az elmúlt években sajnos a haza szót is einstandolta a politika, ideje visszafoglalni! Ebben segít a költészet.
Vajon milyen lehetett anno fűzőben élni? Hogy lehetett kibírni a szorítást, a nehezített légzést? Vagy ezek a kényelmetlenségek megszokhatók és csak kívülről tűnnek olyan fájdalmasnak? Végül arra jutottunk, hogy kipróbálhatnánk élesben. Így esett, hogy Anna Eszter szerzett egy igazi fűzőt, és eltöltött benne egy egész napot.
Látszólag nem túl bonyolult dolog a tea, csak egy kis forró víz, meg pár pehelyke tealevél kell hozzá. Ám ennél sokkalta több van benne: nem csupán a szellemet élénkíti, de gyógyítja a testet, segít megérkezni a jelenbe, lezárni, átlényegülni, a fogyasztása körülötti rituálék pedig – melynek országról országra izgalmas hagyományai vannak – ünneppé vagy közösségi eseménnyé varázsolnak egy teljesen átlagos napszakot is.
Míg a XX. század elején aggastyánnak számított egy 30 éves, ma még szinte gyerek, aki élete harmadánál jár. A magyarok átlagos élettartama a 2023-as adatok szerint nők esetében 79,5 év, férfiak esetében 73,3 év – és ezzel egyébként hátul kullogunk az EU országaihoz képest –, de az sem ritka, hogy valaki megéli a 80, 90, akár 100 éves kort is. A kérdés azonban nem a mennyiség, hanem a minőség.
Nehéz kérdés, hogy mit várhatunk el a felszolgálótól. Akkor is mosolyognia kell, ha válságban van a párkapcsolata, beteg az anyja, vagy egyszerűen csak rossz napja van? Lehetséges, hogy itt az ideje változtatni ezen a régi, berozsdásodott felfogáson? Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében is súlyos kérdések vannak. Milyen elvárásaink lehetnek a pénzünkért? Miért szólhatunk? Bunkóságnak számít, ha jelezzük, hogy elégedetlenek vagyunk?
Ha egyszerre vagy pánikbeteg (vagy legalábbis szorongó) és zene-, valamint társaságkedvelő ember, az életed az ambivalenciák körül forog. Míg az egyik éned 0–24 pörögne, beutazná a világot, és fejvesztve stage-divingolna a nagyszínpad közönségében, a másik énednek létszükséglete a nyugalom, a csend és a kiszámíthatóság – a kettő összehangolása pedig időnként felér azzal a mutatvánnyal, mint amikor Philippe Petit kötélen sétált át az ikertornyok között.
Az empanada igen látványos, ízletes-fűszeres étel, az elkészítése pedig cseppet sem macerás, úgyhogy amellett, hogy remek szolgálatot tesz maradékmentőként is akár, tökéletes vendégváró vagy bulikaja. Íme, a recept!
Az elmúlt 10 év kalandjai sok dologra megtanítottak: rugalmasabbá tették a komfortzónám határait, segítettek a perspektívaváltásban és az alkalmazkodásban, és arra is rámutattak, hogy bőven van még hova fejlődnöm – például a memóriámat és a megfelelési kényszeremet illetően. Elsőre nem hittem volna, hogy mindkettőn az útinapló segít majd.
Kevés dologban vagyok vonalas, de az utazás ilyen. Mivel a bakancslistám hosszú, az élet meg rövid, ha lehetőségem adódik útra kelni, általában új helyeket keresek fel. Általában. Van azonban egy-két kivétel – főként egy –, amire ez a szabály nem érvényes, ami újra és újra magához hív valamiért: ez pedig Ausztria.