Keresés

Herczeg Zsolt szokás szerint kertelés nélkül ír valamiről, amiről beszélni se nagyon szokás. Szülői elvárások – vagy épp ellenkezőleg: nehogy már a gyerek sikeresebb legyen. Hú.

„ – Apa! – Igen, Tomika? – Beszéljünk még sokat arról, hogy miket kapok a szülinapomra!” Herczeg Zsolt szülinapozik. Duplán. Vagy valami olyasmi.

Mizantróp természetbúvár a strandkultúra dzsungelében.

„Mert az anyukám még mindig ott vár az iskola előtt egy színevesztett piros kabátban, és egy csoki van a kezében, a világ legfinomabb csokija. És akkor majd újra az ölébe ülök, és ő átkarol engem, és talán azt fogja mondani, hogy »nincs semmi baj, kisfiam, jól csináltad«.”

Azt a bizonyos biológiai órát csak a nők orra alá szokták nyomni, pedig a férfiak komódján is ketyeg. Férfiak tízezrei is szenvednek – hogy mitől, azt elmondja Herczeg Zsolt, aki számot vet az idővel, és azzal, miként használta.

„Nagyon elfáradtam, apa!”

Imádod az írásait, és érdekel, mi van Herczeg Zsolt fergeteges humora mögött? Hát, nem biztos, hogy erre számítottál… De ez a vallomás pont ezért fontos.

Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.

Ajjaj, Herczeg Zsoltéknál folyik a beszoktatás. Kérdés, kinek is kell pontosan megszoknia valamit…