Keresés

Éjszaka a könyvesboltban...

„Te krokodilbőrbe bújt propelleres lila zsiráf!" Ja, nem, bocs, ez mégsem jó szerelmi vallomás. Lackfi János azt állítja, hogy szerelmes versekből születik a legtöbb a világon. Méghozzá nagyon rossz szerelmes versekből. Hogy milyen a jó szerelmes vers? Számodra az, ami célba talál. A világnak meg azok, amelyek örök érvényűek maradnak.

Ha elsüllyed a magyar nemzet, akkor ki süt vajon kakaós csigát? És kit tép tovább az a sanda balsors? Még egy kínzó kérdés: ki muzsikál majd a nemzet sírjánál? Kis Grófó? Vagy az Edda? Irónia mesterfokon Lackfi Jánostól, aki nagyon sokat tud a magyarokról...

Na, tessék, ez a Lackfi már megint nem tisztel se istent, se embert. Hát nem újra szájára vette a Himnuszt? Ez már tényleg, igazán skandallum! Ráadásul nem átallotta a szent szöveget ráhúzni a Most múlik pontosan...-ra. Na, csak kerüljön a szemünk elé!

Szerintetek miről szól a Himnusz? Az, amit annyiszor hallgattunk iskolai ünnepélyeken a tűző napon, ájuldozva a rettenetesen szúrós, műszálas ünneplő ruhánkban, rogyadozó lábakkal, mert már megint kinőttük azt az átkozott ünneplő cipőt? Lackfi János szerint bizony itt a nagy kunyerálás esete forog fenn...

Villon és Rimbaud megmondja a tutit! Megtudhatjuk például, hogyan kapcsolódik össze a bűn az irodalommal. Alapkérdéseket jár körbe az irodalom segítségével Lackfi János, most épp egy nagyszájú „migráncsozó" osztja az észt. Meg persze a nagy költők. Van átjárás. És szabad az út!

Hiába, ez a Shakespeare már mindent kitalált. Bár lehet, hogy kicsit csodálkozna, ha megtudná, hogy a No woman, no cry, és a motoros láncfűrész is felmerül egy mostani izompólós agymacsónak a Hamlettel kapcsolatos gondolatiban, de hát ne csodálkozzunk ezen, ha egyszer ennek a figurának épp Lackfi János a magyar hangja.

A naivitás veszélyes, a hiszékenység végzetes lehet, a világ tele van Tartuffe-ökkel. A Nem kötelező irodalom mai epizódjával Lackfi János azt tanácsolja mindenkinek, hogy egészséges kételkedéssel nézzen a világra, és őrizze meg a józan eszét. Nehogy úgy járjon, mint Molière drámájában az egész Orgon család.

A költők is emberek, állítja Lackfi János - és mi hiszünk neki. Janus Pannoniustól Szabó Lőrincig, Petőfitől József Attiláig sok mindenkiről kiderültek érdekes dolgok... De mivel az emberálarc mögött, a szövegeik mélyén ott van a feltörő isteni, hajlamosak vagyunk szemet hunyni a gazságaik fölött. Pedig.

A kötészet él! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Lackfi János írása, aki Petőfi klasszikus verssoraiban nemcsak a lüktetést mutatja meg, hanem elárulja nekünk, miért lehet olyan simán párhuzamot vonni Bob Marley és a halhatatlan költő között.