–

A greenwashing – vagyis az úgynevezett zöldre festés – jelensége a környezettudatos vásárlói réteg kialakulásával párhuzamosan ütötte fel a fejét. Az utóbbi években egyre többen és többféle irányból foglalkozunk azzal, hogyan vernek át minket a vállalatok, hogyan „állítanak, sugallnak vagy hallgatnak el termékeikről, szolgáltatásaikról olyan tényezőket, melyek a termék környezeti hatásaival kapcsolatosak, és így befolyásolhatják az érintettek döntéseit” – hangzik a Tudatos Vásárlók Egyesületének definíciója. Nálunk is több cikk született erről, és az egyik podcastunkban is foglalkoztunk a témával.

Azonban előfordul, hogy nemcsak minket, fogyasztókat vezetnek félre, de maguk a cégek sem tudják, milyen termékeket árulnak. A BBC Future nemrég azzal foglalkozott, milyen komoly csalásoknak ad teret a textilipar, és azt is elénk tárta, hogy állítólag a legnagyobb cégek sem mindig tudják, a termékeik milyen anyagokból tevődnek össze, vagy pontosan hol, milyen körülmények között készültek. Az utóbbi években több esetben is fény derült csalásokra – egy vietnámi selyembeszállítóról például kiderült, hogy az anyagokat Kínában készíti,

2018-ban pedig Nagy-Britanniában kellett visszahívni termékeket, miután kiderült, hogy a műszőrmeként árusított darabok valódi szőrmét tartalmaznak.

Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre (ahogy az a legtöbb csalásnál lenni szokott), néhány faktorból azért jól lekövethető, hogy ezek a textilbotrányok nem elszigetelt esetek. A biopamut esetén például riportokból megismerhető, mennyit termesztenek éves szinten világszerte, ezzel szemben mennyi gyártó állítja, hogy a termékei biopamutból készülnek. A 2020–2021-es szezonban 342 ezer tonna organikus pamutot termeltek a minősített termelők, ennél azonban jóval több organikus pamutra lenne szükség, hogy a növekvő keresletet ki tudják szolgálni – állítja a Textile Exchange 2018-as jelentése.

És nem csak a természetes alapanyagoknál áll fenn ez a probléma: az utóbbi években fogyasztói és szabályozói nyomásra egyre több cég gyárt „újrahasznosított” műanyagból termékeket, melyeknek kisebb a környezeti lábnyoma, alacsonyabb terhelést jelentenek a bolygónkra, mint a kőolajból újonnan előállított műanyag. A Waste2Wear nevű vállalat ilyen anyagok tesztelésével foglalkozik, ám a 2022-ben általuk tesztelt termékeknek hatvan százalékáról derült ki, hogy valójában új műanyagból készültek.

De hogyan lehetséges ez?

A legtöbb textilipari terméknek hosszú utat kell megtennie, mire a fogyasztókhoz jut. A nagyvállalatok ellátási láncai összetettek és sok apró részre tagoltak, több országban helyezkednek el, így mire a boltok polcaira kerül egy termék, sok száz kézen megy keresztül. Ez önmagában még nem lenne probléma, azonban az eltérő szabályozások, a minél nagyobb profitra való törekvés és az elavult dokumentáció rengeteg lehetőséget tartogat a csalásra, félreinformálásra.

Sokszor ezeknek a termékeknek az útját csak papíron követik, így nehéz ellenőrizni, hogy a megadott információk mennyire felelnek meg a valóságnak.

Egy 2019-es felmérés alapján a száz legnagyobb ruházati márka közül csupán az egyharmada követi figyelemmel az ellátási láncait, és ezeknek a cégeknek a fele is csak a közvetlen beszállítókig ellenőrzi vissza, így nem is csoda, ha a márkák sem tudják pontosan, milyen utat tesznek meg a termékeik – állítja a BBC.

Szász Nóra, a Tudatos Vásárlók Egyesülete munkatársa azonban vitatja ezt: „Ezek a hatalmas divatcégek fillérre pontosan tudják, hol és mire megy el a pénzük, hiszen minél alacsonyabban akarják tartani a költségeiket. Így nehezen tudom elhinni, hogy ne tudnának arról, milyen anyagokból készülnek az eladott ruhák.” 

Az organikus pamutért például magasabb árat kell fizetniük a termelőknek, mint a hagyományosért, így üzleti érdekük is tudni, valóban azt kapnak-e a pénzükért. „Léteznek technológiák, melyekkel megállapítható az anyagösszetétel, ráadásul ezek nem drága módszerek, így ha tudni szeretnék, miből állnak a ruháik, annak nincs akadálya.”

Közös problémánk

Azon kívül, hogy nem szeretjük, ha átvernek minket, több okból is komoly gond, ha hamis információkat kapunk a ruháinkról. Az anyagok minősége nem feltétlenül egyezik meg az elvárttal, így a vásárlók kevesebb ideig tudják használni, ami a márkáról kialakított képre és a környezetünkre is rossz hatással van. Hamarabb kell új ruhákat venniük, a megnövekedett vásárlás miatt pedig nagyobb a környezeti terhelés, nem is beszélve arról a károsanyag-kibocsátásról, amikor az újrahasznosítottnak mondott anyagok valójában új műanyagból készülnek.

„Ilyenkor a vásárló azt hiszi, környezettudatos döntést hozott, valójában viszont csak hozzájárul egy szennyező cég növekedéséhez.

A környezetszennyezés problémájára nem a zöldfogyasztás a megoldás, hanem a fogyasztáscsökkentés, kiegészítve a fenntartható megoldásokkal” 

– mondja Szász Nóra.

A környezetvédelmi aspektusokon túl emberijogi szempontból is elítélendő gyakorlatok tapadhatnak a megvásárolt termékekhez, mint a kényszermunka vagy a gyerekmunka. A kínai Hszincsiang-Ujgur autonóm területen, ahol a világ pamutjának húsz százalékát termelik, elterjedt gyakorlat például a kényszermunka, de ezeket a körülményeket a nyugati cégek elől sokáig el tudták titkolni.

A megoldáshoz mindenkire szükség van

Szerencsére egyre nagyobb a nyomás a cégeken, hogy átláthatóvá tegyék az ellátási láncaikat, és megismerhessük, valójában milyen folyamatok kötődnek a termékeikhez.

Az Egyesült Államokban nemrég bevezetett törvény szerint például a fent említett Hszincsiang területről érkező importhoz mellékelni kell bizonyítékot, hogy a termékek kényszermunkától mentesen készültek. Az Unióban is elindultak kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy a kényszermunkagyanús termékeket kitiltsák. Egy francia törvény előírja, hogy az eladott termékekhez visszakövethetőségi listát kell mellékelni, amiből a fogyasztók megismerhetik a gyártási folyamatot.

Magyarországon régóta törvények szabályozzák a forgalomban lévő textileken (akár készterméken, akár feldolgozás előtt álló terméken) feltüntetendő adatokat, többek között az előállításhoz felhasznált nyersanyagokat, és azok tömegarányát.

Sajnos azonban ezek a szabályozások sem adnak biztosítékot a csalások megszűnésére. Hosszú még az út, hogy transzparenssé váljanak az ellátási láncok és megerősödjön a szereplők közötti bizalom. Jelenleg számos nyomon követési technológia áll a cégek és a független minősítő szervezetek rendelkezésére: úgynevezett törvényszéki módszerek és additív nyomon követés, amikor a textileket pigmentekkel vagy mesterséges DNS-el jelölik meg, hogy később ellenőrizhetők legyenek.

A törvényszéki technológiák közül például izotópanalízissel megmondható egy természetes anyagról, hogy honnan származik, a növénybe ugyanis beépülnek növekedés közben olyan stabil környezeti izotópok, melyek a talajösszetétel, az eső, a magasság, vagy a hőmérséklet hatására eltérnek más földrajzi területekétől, így alkalmasak arra, hogy beazonosítsuk vele a származási helyet. Sajnos ezzel is csak a régiót lehet beazonosítani, a gyártási körülmények megismeréséhez ez kevés, de segíthet az elindulásban. Csakúgy, mint a DNS-vizsgálat, amellyel megállapítható, hogy a pamutok alapanyagául szolgáló gyapoton hajtottak-e végre génmódosítást.

Ahhoz, hogy a nyomon követések valóban kivitelezhetők és sikeresek legyenek, egy-egy vállalatnak fel kell térképeznie az egész ellátási láncát, megismerni nemcsak saját közvetlen beszállítóit, de azok beszállítóit is, és így haladni lépésről lépésre.

Mivel ez költséges és bonyolult folyamat, ezért nem elég, ha a technológiákat újítjuk meg, a szereplők hozzáállásának is változnia kell. Ha azonban megvan a hajlandóság a változásra, több nemzetközi, független szervezet segítségét is igénybe vehetik a cégek, többek között a Textile Exchange OCS-minősítését, amely az elmúlt húsz évben nagy lépéseket tett a szektor átláthatóságának és a csalások visszaszorításának terén.  

Fogyasztóként aprónak érezhetjük magunkat ebben a játékban, mégsem kell sötétben tapogatóznunk. Számos független nemzetközi szervezet tart fenn minősítési rendszert, ami nekünk is segíthet eligazodni abban, mi rejlik az olyan hangzatos hívószavak mögött, mint az öko vagy a fenntartható. Ezek közül a GOTS-vásárlóknak és vállalatoknak egyaránt segítséget nyújt, hogy a fogyasztók információban gazdag döntéseikkel, a vállalatok pedig ténylegesen zöld működéssel vethessenek véget a greenwashingnak.

Tudatos vásárlásainkkal, a transzparensen működő cégek előnyben részesítésével és szabályozások bevezetésének, szigorításának támogatásával egy átláthatóbb, kevésbé káros működés jöhet abban az üzletágban, ami jelenleg a világ széndioxid-kibocsátásának tíz százalékáért felelős.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ EKIN KIZILKAYA

Pichler Zsófi