Kovács András Péter (KAP): „Amikor meghalt és eltűnt, akkor vettem észre magamban apámat” – Elviszlek magammal

Ilyen ez. Küzdünk a figyelmükért, az elismerésükért gyerekként; küzdünk ellenük, önmagunkért kamaszként; aztán küzdünk értük felnőttként. Végül eljön a pillanat, hogy nélkülük kell továbbmennünk, egyszer csak észrevesszük magunkban őket. A gesztusaik, a hangjuk, a mozdulataik, a mondataik pedig akkor erősödnek föl bennünk igazán, amikor mi magunk is szülők leszünk. Kotorászunk a vállunkra akasztott hátizsákban, amit egy életen át cipelünk, és jó esetben sikerül belőle erőt, tartást, ambíciót kihalászni. Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb humoristája csodaszépen rajzolja föl mindannyiunk útját az ő és édesapja sorsán keresztül. KAP útja az azbeszt- és élesztőszagú munkásosztálybeli gyerekkorból a ciszterci gimnáziumon és a jogi egyetemen át vezetett a színpadig, és – nem mellesleg – a háromgyerekes apukaságig. Ami közben állandó volt: a nehéz, biztonságot vesztett gyerekkorból hozott igény a kiszámíthatóságra és a kőkemény munkára. Aki utazós standupra számít, az csalódni fog, aki viszont szeretné egy kicsit jobban megismerni őt és a gondolkodását, annak érdemes megnézni a beszélgetést. Elviszlek magammal: Kovács András Péter