Egyszer eljön a pont, amikor a „mai fiatalok” kifejezés alatt már nem magunkat értjük – az Y generációsok számára ilyen volt, amikor Macaulay Culkin betöltötte a negyvenet. De az is, amikor ráeszméltünk, hogy ma már vannak olyan felnőtt emberek, akik (velünk ellentétben), életükben nem írtak CD-t.

Találós kérdés: van kopoltyúja és tüdeje is, ha levágják a lábát, újranő csontostól, mindenestül, már plüss és horgolt verzió is létezik belőle, és „olyan cuki, hogy belehaloooook” – mi az? (Nem, nem narvál… de legalább olyan varázslatos.)

Az élménygazdag nyári szünet nem feltétlenül „pénz és paripa” kérdése. Akkor sem, ha a közösségi média mást sugall.

Előfordul, hogy valakit évekig félrediagnosztizálnak, mert nem jelenik meg a csípés helyén a jellegzetes bőrpír.

Kilépni egy munkahelyről, elhagyni egy várost, ami már nem felel meg az igényeinknek, vagy véget vetni egy kapcsolatnak valakivel, akit már nem szeretünk – az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalom az ilyen jellegű, erőt adó döntésekben egyre inkább támogatta a nőket. De mi van akkor, ha egy nő úgy dönt, hogy elhagyja a gyerekeit?

Gyönyörködtél már a csillagos ég alatt szenvedélyes tangóban, vérpezsdítő flamencóban? Vagy voltál már tanúja cirkusz és tánc fantasztikus összeolvadásának? A Táncparkban július közepétől minden éjszaka a táncról szól – méghozzá micsoda táncról!

Egy táborban tényleg mindig történik valami, amire mindenki jó szívvel emlékszik, és nagyot nevetve gondol vissza rá pár évtizeddel később is. De milyen lehet egy táborozás a tanárok szemszögéből?

Minden évben van öt-hat felhőtlen nap, amikor a két barátnő nyaralni megy a lányaikkal…