Óvatlanul dobálózunk a különböző pszichológiai kifejezésekkel, miközben meg sem fordul a fejünkben, mit is jelent valójában egy-egy szó. Most a „pszichopata" fogalmát tisztázza Szalánczi Kriszta, klinikai szakpszichológus.

„Mert ilyenek a magyarok..." – hallani sokszor, legtöbbször valamilyen negatív vélemény kíséreteként. De tényleg, milyenek vagyunk? Íme, ilyennek lát bennünket egy régóta külföldön élő magyar nő:

Egy autizmussal élő gyerek édesanyja mesél arról, hogyan telik egy átlagos nap a fiával. Zsombor ma már tinédzser, és egy speciális iskolába jár, de Zsuzsanna azt is elmondta, hogyan oldották meg az óvodás és kisiskolás éveket. No meg arról is, milyen jövőre számít...

„De tegyük fel, csak az én kedvemért, tegyük fel, hogy az átlag nőnek nem ez a fő célkitűzése. Hogy többre tartja magát ennél. Hogy értékpiramisa csúcsán nem a feszes segg áll." És ez csak három mondat a cikkből.

„A furcsa hobbikról jókat lehet beszélgetni. Tökéletes az ismerkedéshez. Akkor is, ha elijeszteni akarod a másikat, akkor is, ha meglepni."

Pásztory Dórinak elege van a fogyatékos létből. De nagyon. A sors kereke igen nagy lehetőséggel lepte meg őt: ennek valóra váltásához azonban lehet, hogy a férjén kívül rátok is szüksége lesz...

Egy szőke férfi izgalmas cikkre lel az újságban a világ halálozási statisztikáiról. – Tudtad, drágám, Curaproxhogy minden egyes levegővételemkor meghal valaki a földön?! – Akkor talán megpróbálkozhatnál a fogmosással... – mordul rá a neje. Hát, valahogy így:

Megszületik. Tanul. Szeret. Felnő. Éli a maga életét. Elhagy... Elmegy külföldre. Te meg itt maradsz. Megszakad a szíved. Akkor is, ha apa vagy. Naná.