Nem kellene elfelejtenünk József Attila intő szavait: „jó szóval oktasd, játszani is engedd"

„Sohasem törtem ki a börtönből erőszakkal. Mindig kinyitották az ajtót, én pedig szépen kisétáltam.” – vallja a szélhámosok királya, aki négyszer is megszökött, és akit minden egyes tettében a szerelem vezérelt.

Amikor a kecske tényleg jóllakik a káposztával.

Hová tűntetek, szakképzett, kétkezi munkások? Lassacskán könnyebb feljutni a Holdra, mint megbízható és hozzáértő festőt vagy varrónőt találni...

A munkát kényszerűségből csinálja, és inkább színészetnek tekinti, a stricik pedig szerencsére elkerülik, mert nem látnak benne üzletet.

Tényleg a szemét szinglik tehetnek mindenről? Van, aki szerint igen. És ezt le is írja – méghozzá egy segélykérő levélre válaszolva. Egy újságban. Mint jó tanácsot.

Szentesi első, határozott lépései egy új életmód felé...

Van, aki szoros összefüggést lát a tetoválás és a tanári pályára való alkalmasság között. Neked mi a véleményed? (Kommentelni viszont szigorúan CSAK a cikk elolvasása után szabad!)