Ti hogyan találtátok meg az ideális megoldást?

Elvesztett anyukád kedvenc díszeibe, szokásaiba, nézésébe kapaszkodva töltöttél már el karácsonyokat? Nyáry Luca igen. Hatot. Most elmeséli nekünk, hogy még jobban örüljünk azoknak, akiket meg tudunk ölelni.

„Szeressünk és öleljünk addig, amíg lehet, soha nem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó.”

„És csak az asszony hangja visszahangzik bennem egyre: »Azért hoztak ide, hogy végezzenek velünk, mindannyiunkat meg fognak ölni, de én ismerlek téged valahonnan! Te ki tudsz engem vinni innen, ugye?«”

Karácsonyi dőzsölés mértékkel?!

Ellenséges tekintetű ponty a kádban, ledőlő karácsonyfa és hatlapos sütemény a dióhéjak között a kövön... A ti karácsonyotok is ment már át abszurd vígjátékba?

„Ha valakinek már nem él az anyukája, karácsonykor nem tud nem arra gondolni, hogy »Mit adhatnék a mamának?«, én pedig kimondhatatlanul hálás vagyok érte, hogy még így, univerzumokon és valóságsíkokon keresztül is meglephetem az édesanyá(i)mat.”

Vannak kapcsolatok, amiknek Rejtő, Ottlik, a Monty Python, Cseh Tamás vagy épp A tanú szolgáltatja a kommunikációs malterját. És titeket mi köt ehhez hasonlóan össze?