Miklós Noémi nem azért született, hogy szem legyen, de gyerekkora óta küldetésének tartja édesanyja és édesapja helyett is látni a világot. Magát fura szerzetként jellemzi, hiszen két olyan székelyföldi látássérült ember nevelte Magyarországon, akik még egy teljesen más rendszerben és oktatásban részesültek, és még a nyelvjárásuk is sokban különbözött a helyiekétől. És mivel kiskorában másként tanították neki az életet, mint kortársainak, akadt bőven leküzdendő akadály, amíg felcseperedett.

A törődésnek sok arca létezik. Van, hogy gyengéd, empatikus, jókor érkezik és pont úgy, ahogy az jólesik. Van, amikor bármennyire szükségünk lenne rá, nincs sehol. És van az, aminél a semmi is jobb lenne. Törődni valakivel, érdeklődni valaki iránt szép dolog lehet. Amennyiben nem csak rólunk szól.

Milyen anya az ilyen? – pörgetjük a fejünkben a kérdést, sokszor magunkra célozva, amikor nem bírjuk, nem akarjuk, nincs kedvünk, kiégtünk az anyaságban. És a legtöbben nem tudjuk azt mondani magunknak, hogy JÓ anyák vagyunk. A lusta anyák napján erről elmélkedik Tóth Flóra.

Peti áll a ház előtt: de mit egyen a suliban? A tanévkezdés apropóján Lattman Eszter táplálkozási tanácsadót kértük meg, hogy adjon konkrét tippeket az uzsonna- és tízórai-csomagoláshoz, valamint vezessen be az alapvető élettani, életkori sajátosságokba.

Azt mondják, az első év a legnehezebb. Az ünnepek, az évfordulók, a jeles napok először, nélkülük. Ám ahogy haladok előre a nagyszüleim gyászolásában, egyre egyértelműbben látom: valójában nincsenek törvényszerűségek, egyértelmű támpontok ebben a folyamatban. Ahányan vagyunk, annyi módon éljük meg az elengedést és a búcsút, annyi módon keresünk kapaszkodót a régi emlékekben.

Rémes dolog a kialvatlanság, és egy anyának bizony gyakran akár évekig együtt kell élnie vele.

A stressz, a túlhajszoltság, a kialvatlanság, a szorongás, a hátfájás és a magas vérnyomás mostanra „mindenki közös tünetévé” lett, népbetegség az utóbbi évtizedekben. Ezért főként a képernyőközpontú életmódunk okolható, amelynek egyik velejárója a hosszú és monoton ülőmunka.

Van olyan beszoktatási módszer, ami kevésbé előnyös a gyerek érzelmi biztonságát tekintve? Szülőként mennyire szólhatunk bele a folyamatba? Létezik bármilyen szabályozás vagy irányelv a beszoktatást illetően? Szakértőket kérdezett Kőrizs Kata.