D. Tóth Kriszta – Egy nyikorgós szék a lakás szívében

D. Tóth Kriszta író, újságíró, a wmn.hu alapító–főszerkesztője. Az ebédlőasztal-iroda, az olvasó kutya és a harmadik nyikorgós szék.

Majd' húsz évig „ugráltam a balettban", mire rászántam magam a szabadúszásra és az otthoni munkára. Igaz, Brüsszelben, a lányom születése után belekóstoltam a home office-ba. Még szoptattam őt, amikor már el-eljártam otthonról forgatni. Egyszer, egy esti etetési időben megszólalt a telefonom, a Hágai Nemzetközi Törvényszékről hívott vissza az a magyar szakember, akivel egész nap kergettük egymást. Tapintatosak a nemzetközi szakjogászok; telefonbeszélgetésünk öt perce alatt egyszer sem kérdezett rá, hogy mi az az ütemesen cuppogó hang a háttérben, és arra sem kapta föl a fejét, amikor Lola a vacsora végeztével megtöltötte a pelenkát... Amióta eljöttem a televíziótól és van itthon is szupergyors internet meg térerő (na jó, az előtte is volt), az otthoni munka már olyannyira természetes része az életemnek, hogy gyakorlatilag azzal kelek és azzal fekszem. Nincs dolgozószobám, az étkezőasztalnál írok, a lakás szívében. Innen mindent látok és mindent hallok. Minden regénnyel tönkreteszek egy újabb széket. Most tartok a harmadiknál – igaz, ez nem regény, hanem eddigi életem legszebb megvalósult álma: a wmn.hu. Remélem, jó sokáig megmarad alattam az a szék....

Both Gabi – Az egész élet egy home office

Both Gabi meseíró, a wmn.hu olvasószerkesztője. A sebtiben (csak a fotó kedvéért) lekapott olvasószemüveggel a kezében.

Az utolsó hivatalos, „bejárós” munkahelyemen 1999 márciusában jelentem meg, még a múlt évezredben. Azóta szabadúszó vagyok. Az életem egy folyamatos home office. Nincs munkaidőm, ami nagyon jó, mert hatalmas szabadságot ad. Nincs munkaidőm, ami nagyon rossz, mert hatalmas rabságban tart. A szabadúszás ideje alatt született három gyerekem. Jó, hogy itt vannak velem, hiszen bármikor elérhetnek, amikor szükségük van rám. És rossz, mivel nem különülnek el a szerepek. Itthon is dolgozó anya vagyok, ezért folyton rohanok, szalad a háztartás, (amit remekül szemléltet a fotón látható cetli-tenger és az íróasztalom káosza) mindig a leadási határidők szorításában élek, folyton azt érzem, hogy sem a gyerekeimre, sem a munkámra nem fordítok elegendő időt. Az elmúlt hét évben minden munkám a gyerekirodalomhoz kötődött. Amióta Krisztával is dolgozom, kinyílt a mesevilág, és más ingerek is közel kerültek hozzám. A napokban megtudtam, hogy ősztől talán lesz egy kis szerkesztőség, ahol szeretettel látnának. Egy pillanatig meghűlt bennem a vér. Aztán lazán rábólintottam: miért is ne? Ez az a helyzet, amikor a helyszíni függetlenségemet is feladhatom, hiszen mélyen azonosulok a WMN minden szavával. Még a divatanyagok is azt üzenik: légy, aki vagy! És én most az lehetek, aki vagyok.

Gyurkó Szilvi – Sose nőj föl!

Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász, aktivista, a wmn.hu szerzője. Otthoni iroda-idill, és egy kis kéz, amely gyaníthatóan Szilvi lányához tartozik.

Úgy nőttem fel, hogy a szüleim otthon dolgoztak. Soha nem voltam napközis, nem ettem a menzán, és valaki mindig kikísért reggel, amikor suliba indultam. Gyerekként ez egyszerre volt csodálatos, kényelmes és csalóka. Hiszen teljesen természetesnek vettük a testvéremmel, hogy az emberek így dolgoznak. Valahogy soha nem is merült fel, hogy máshogy is lehet pénzt keresni, mint teljesen rugalmasan, egy közösség részeként, de alapvetően szabadon. Mindig is azt gondoltam, nem az a lényeg, hogy honnan dolgozunk, hanem hogy hogyan. Ezért valószínűleg rosszul tűrném, ha egyszer csak valaki azzal állna elő, hogy mostantól blokkolóóra van, és legyek szíves a napjaimat „tól–ig" egy meghatározott helyen tölteni. De azt is tudom, hogy mondjuk agyműtétet, repülőgép-karbantartást vagy barlangi mentést nem végezhet az ember otthonról. Szóval nagyon hálás vagyok azért, mert olyan munkám van, ami megengedi azt a rugalmasságot, hogy kávéházakból, barátoktól, otthonról, vagy akár egy kutyafuttatóban ücsörögve is elvégezhessem a feladataimat. Mára egész komoly tapasztalataim vannak. Tudom például, hogy fűnyírás közben a frissen levágott fű klorofill illata zseniális ötletekre sarkallja az embert. Hasonlóan mágikus hatása van a teafőzésnek, kutyasétáltatásnak, száraz ruhák leszedésének, rágcsálnivaló felkutatásának, valamint a fogmosásnak. Legalábbis számomra.

Kormos Anett – Számtanfeladat és csemperagasztó

Kormos Anett humorista, forgatókönyvíró, a wmn.hu szerzője – meg az ő kollégái

Az otthoni dolgozásnak számos előnye van… és persze számos hátránya is. Ezt most úgy megmondtam, hogy csak na, igaz? Előny, hogy nem kell kinézni sehogy, hogy feltehetem a lábam az asztalra, hogy tökmagot ropogtathatok írás közben, és hogy nem kell kinézni sehogy… tudom, hogy már mondtam, de azt hiszem, ez a legfőbb jó. További előny, hogy a kollégák nem dumálnak, nem zavarnak, jófejek (ha jól megnézitek, az egyik az ölemben hever, a másik meg mellettem a pokróccal egybeolvadva), tehát: kevés a munkahelyi konfliktus, viszont tény, hogy nem főznek nekem kávét és nem hoznak ebédet. Hátrány, hogy sosincs vége a munkaidőnek, tehát nincs olyan, hogy ötkor eldobom a lap-topot, és azzal kész, hanem sokszor hajnali kettőkor–háromkor még ugyanebben a pózban ülök a gép előtt. További hátrány, hogy a munkahelyemre állandóan bejön a családom, meg az asztalos, a csőgörényes, a vízvezeték szerelő, a burkoló stb. A múlt héten végig úgy dolgoztam, hogy közben felújították a konyhát, tehát csak egy fóliával voltam elválasztva a porgőzös csempevágástól. Aztán megérkeztek a gyerekek és mellém ültek házit írni. Na, most úgy összerakni egy nem összetett, hanem csak egy sima tőmondatot, hogy közben az egyik füledbe az suttogják: „ha Petinek öt matricája van, Sárinak meg hattal több, akkor…” , a másikba meg azt recsegik: „nem elég ez a kurva csemperagasztó, el kéne ugrani az OBI-ba”… hát, nem állítom, hogy ezek a legmegfelelőbb körülmények a hatékony munkavégzéshez. De persze nem cserélném el semmire.

Pásztory Dóri – Időzített ihlet

Pásztory Dóri paralimpiai bajnok úszó, a wmn.hu szerzője, valamint asszisztense (értsd: főnöke), Barnabás

Az én képem csak illusztráció, mert Barnabás mellett egyáltalán nem lehet cikket írni. Az én home office-omban ő a főnök, egész nap szervezi a programomat, néha megdorgál, ha nem koncentrálok kellőképpen a „munkára", de sokszor kapok elismerést is egy-egy jól sikerült meseolvasás után. Vannak vitáink, nézeteltéréseink, de nem kell attól tartanom, hogy kibeszél a hátam mögött. Mindig őszinte, egyenes és nem rejti véka alá a véleményét. Nekem a cikkírás szabadidős tevékenység, amire este, altatás után jut időm. A képen látható kockás fotelt mi csak „papi- fotelnak" hívjuk. Ez a kedvenc helyem a lakásban, itt iszom a reggeli kávémat, miközben a wmn.hu-t olvasgatom, itt mesélek napközben Barnusnak, és itt írom a bejegyzéseimet hétről-hétre. A Dórival Londonban írások születésének kulisszatitkairól még annyit, hogy szerdánként Marcinak „game night"-ja van. Olyankor találkozik a barátaival egy virtuális mesevilágban, akikkel gyermeki boldogsággal, órákon keresztül képesek lövöldözni képzeletbeli ellenfeleikre. Igyekszem ilyenkorra időzíteni az ihletet (mert az igenis időzíthető!), így nem esik ki egyetlen este sem az amúgy is kevéske „mi időnkből."

Prónay-Zakar Gina – A majdnem tökéletes felállás

Prónay-Zakar Gina életmódtanácsadó, tréner, a wmn.hu szerzője. Iroda a sarokban, mosoly a nappaliban.

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja az óbudai iroda-falanszterben, ahol dolgoztam, hogy 2015 májusában majd érzelmes hangon megírom a két legkedvesebb volt kollégámnak, hogy hiányoztok, hiányzik a csapatmunka, hiányzik, hogy kávé közben lehurrogjatok vagy bátorítsatok a legújabb hülye ötletem felvezetése után, és még az is hiányzik, hogy idétlen „bagolybubós" matricákkal ragasszuk tele egymás monitorját..., szóval, ha valaki ezt mondja nekem, akkor olyan fejjel néztem volna erre a valakire, amilyet (egyikük) Roland vághatott, miközben malíciózus válaszát megírta a fenti „hiányoztok" tartalommal elküldött levelemre. De (másikuk) Móni, aki kismamaként három éve van otthon, na, ő pontosan értette, miről beszélek. Otthon dolgozni néha egészen idilli, legtöbbször viszont baromira nehéz. Néha úgy hiányzik egy csapat, a kollégák, a kritika, az ötletbörze, hogy ihajj! Szerencsére most már kezd normalizálódni a helyzet. Lassan fél éve egy kis budai garzonban élek, terasz, madárcsicsergés, béke, nyugalom, és a pesti mozgásstúdióm már valóban csak munkahely. A stúdió egykori mindenes „horrorszobájából" tárgyaló és dolgozó lett, nem állítom, hogy tökéletes a rend, de alakul: a falon a saját alkotásaim és a hitvallásom, amit pár éve pingáltam fel kézzel. A kis irodasarokban lassan minden adott lenne a rendes „dolgozáshoz", de amikor wmn.hu szerzőként alkotóüzemmódba kapcsolok, még mindig jobban szeretek otthon, ölemben a laptoppal a kanapén és a teraszon üldögélve írni. Olyankor már csak az hiányzik, hogy üljön mellettem egy okos kolléga, aki a cikk felolvasása után azt mondja, hogy „jaj, Gina, már megint túltoltad".

Szalánczi Kriszta – Gondolatok a konyhában

Szalánczi Kriszta klinikai szakpszichológus, a wmn.hu szerzője.  A harmadik kezével vacsorát főz.

A fotót a lányom készítette, és teljesen realista a kép, amit láttok. Mindig a konyhában ülve dolgozom (ott van körülöttem minden, ami ahhoz kell, hogy közben főzhessek is). Ahogy elhelyezkedem, a macska már jön is és befészkeli magát az ölembe. Jobb kézzel gépelek, ballal őt simizem. Mert én is nagy állatbolond vagyok. A legutóbbi kutyás írással pedig még macskásként is tudok azonosulni (nem beszélve a macskás cikkről)... mert az állatszőr az állatszőr. Egy kilátástalan és végtelen küzdelem. De megéri!

Szentesi Éva – A szabadság megfizethetetlen

Szentesi Éva blogger, író, a wmn.hu szerkesztője. Ki mondta, hogy a lakásirodában nem lehet rúzst viselni? (Anett, figyelsz?)

Van abban valami egészen pimasz érzés, hogy reggel felébredsz, megfőzöd a kávéd, elkészíted a reggelidet, aztán meg becsücsülsz a nappaliba, a kinevezett otthoni irodádba dolgozni. Vagy ahogy manapság mondják: a home office-ba. Négy éve dolgozom itthonról, bár volt egy kis irodám is a szerkesztőségben, akkor jöttem-mentem, amikor akartam. Ez a fajta szabadság megfizethetetlen. Az ember azt hinné, ilyenkor az történik, hogy majd nem végzi el a munkáját, de fenéket! Aki szerelmes a munkájába, – úgy mint én is – az alig várja, hogy dolgozhasson. Igazából akkor is írnék, ha senki nem fizetne érte.

Takács Krisztián – Fél év home office, fél év „rendes" munkahely

Takács Krisztián a wmn.hu szerzője. Az idillhez már csak egy kiadós eső hiányzik.

A kép kétlaki életem hazai szekcióját ábrázolja. Jól látszik, mennyire idilli a környezet – macskástul, teraszostul, napsütésestül. A legkönnyebben mégis akkor írok, ha zuhog az eső. Az annyira ellazít... De ezt csak az év egyik felében tehetem meg. A másikban valami egészen mást csinálok, egy egészen másik országban, egy egészen másik munkahelyen. Ami nagyon nem olyan, mint az otthoni.

Ujvári Bea – Családi időjárás-jelentés

Ujvári Bea grafikus, dizájner, a wmn.hu szerzője. Rozi, Lujzi és Zsömle, a nyúl. A tornádó háromötöde.

Három gyerek, egy férj, egy nyúl és egy munkahely. És most itt az új szereplő, az írás. Mindezek mellett nagyjából olyan az életem, mint egy időjárás-jelentés. Délelőtt csendes és napsütéses, mérsékelt légmozgást legföljebb egy-egy otthon felejtett tízórai vagy tornazsák okozhat. Alkotásra tökéletes időjárás. A gomolyfelhők délután kezdenek gyülekezni. Időszerűvé válik ugyanis a „kollégák" begyűjtése. A határidők hirtelen ködbe vésznek, és a délelőtti napsütést erős fronthatás váltja föl. A családi tornádó. Estére enyhül a tomboló szél, az intenzív zűrzavar, a zivatarok előfordulása már csak a hálószobákra korlátozódik. A lámpaoltást követően látszólag megszűnik a légmozgás. Látszólag. Cserébe kibukkan a ködből az addigi összes határidő, és cunamiként zúdul a nyakamba. Időjárásra érzékenyeknél előfordulhat levertség, fáradékonyság, álmatlanság, fejfájás, migrén. Holnapra mindenki hozzon esőkabátot!