Gyerekek pénzügyi nevelése: egy újabb dolog, amiben szülőként elbukhatunk?
Támogatott tartalom
Rendes, megfelelési kényszeres Y generációs („milleniál”) szülő vagyok, aki pontosan annyi pénzügyi nevelést kapott, amennyit a szocializmusban szocializálódott szülők gyermekei általában: semmit. Egyetlen dologban biztos voltam: nem így szeretném csinálni – de közben annyi dolognak „kell” megfelelnem szülőként, hogy csak kapkodom a fejem. Kiskamasz lányaim vannak, a „mennyibe kerül egy bevásárlás” témakörökön már rég túl vagyunk, most már a komolyabb kérdések vannak porondon. Éppen ezért együtt olvastuk el az Erste és a Pagony kiadó közös, pénzügyi edukációt segítő kalandkönyvét. Tóth Flóra írása.
–
Az iskolás szülőség eleve egy nagy változás
Míg nagyjából 9-10 éves korig a gyerekek fizikai életben és biztonságban tartásán van a hangsúly, ebben a korban áttevődik a fókusz a nevelés mentális részére. Amihez – a többi részhez hasonlóan – mindenki kiválóan ért (online és offline is). Ha különórákra járatod, indokolatlanul leterheled. Ha hagyod játszani, akkor nem teszel eleget, hogy megtalálja, mivel szeretne foglalkozni.
Ha elengeded egyedül a boltba, nem vagy tisztában a mai világ veszélyeivel. Ha nem engeded el a boltba, egy pipogya, önállótlan, anya szoknyája mögő bújó nyomorultat nevelsz belőle. Ha adsz neki bankkártyát, túl vagy felelősséggel terheled, ha nem adsz neki, hagyod, hogy elmenjen mellette a világ.
Ha van telefonja, állandó veszélynek teszed ki, ha nincs, akkor ki fogják közösíteni és úgyis lát mindent a többiek telefonján. Közepes iskolás gyerekek szüleiként ezeket a szélsőséges álláspontokat látjuk magunk körül, és minden nap lavírozunk.
„A gyerekeknek a koruknak megfelelően beszéljünk a pénzről”
Ez az, amit szerintem a legtöbben tudunk, és addig, amíg arról van szó, hogy egy autó hány Labubut ér vagy mire megy el a szülők fizetése, teljesen oké. Ahogy a havi kétezer forintos zsebpénz által kínált lehetőségek is egyértelműek,
szülőként az ember próbál egyensúlyozni, hogy a gyerek a saját pénzéből vegye meg a totális idiótaságokat, és aztán a maga bőrén tapasztalja ki, hogy 2 nap múlva már egyáltalán nem érdekesek.
Ahogy az előbb írtam, nagyjából a felső tagozat kezdete az, ameddig szülőként talán könnyebb kérdésekkel találod szembe magad és valahogy elérhetőbbek is a megoldások – ez igaz az anyagi kérdésekre is. Akinek fontos, hogy ne tabusítsa a pénzügyi témákat (és persze mindenkinek az lenne, de látom azt is, hogy ez szülőként sokszor nem könnyű, mert mi nagyon nem így nőttünk fel), eddig szerintem könnyen boldogul.
De vajon mikortól érdemes részletesen beavatni őket... és főleg mibe?
10 év fölött már komplexebbek a kérdések, több a zsebpénz, bejön a saját bankkártya igénye és felmerülnek olyan stratégiai felvetések... amiket sokkal nehezebb elmagyarázni. Mondok egy egyszerű példát: én gyerekként sosem tudtam, hogy mennyit keresnek a szüleim, de a gyerekeimet nagyon érdekli, hogy mennyi a fizetésünk. És kontextus nélkül, feltételezve, hogy ez esetleg téma az osztályban is, nem könnyű erről beszélni. Így aztán ilyenkor már bejönnek olyan, nem könnyű témák, hogy ki milyen anyagi helyzetben van az osztályban vagy akár a tanárok között,
bekerülnek olyan közösségi média tartalmak az életükbe (ha nem is közvetlenül, de osztálytársak által mindenképpen), amelyekben a „kőgazdagság”, az „annyit érsz, amennyid van”, a „szocializmusban mindenki egyenlő volt” vagy a „menstruációs szegénység” témái is felvillannak, általában persze kontextus nélkül (ezek mind személyes élményeim).
És akkor ott állsz, hogy honnan kezd, a föníciaiaktól vagy a saját gyerekkorodtól, és hogyan mesélj az egyenlőnél is egyenlőbbekről az előző rendszerben a 20 perces hazaúton egy tizenkét éves számára is befogadhatóan, de közben érintve a legfontosabb részeket. És erről azért az interneten nem elérhető még olyan szélsőséges véleménykülönbség sem, mint a mobiltelefonok ideális bevezetési koráról... mert hát a legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a személyes pénzügyek tabuk. Így aztán vannak csodás, elemző szakmai cikkek, amiket sajnos nem annyira lehet átbeszélni egy tizenkétévessel... és nagyjából semmi más. Valószínűleg azért, mert kész válaszok nincsenek, de bizonyos kor fölött igenis be kell hozni a komolyabb pénzügyi témákat, ha nem akarjuk, hogy a gyerekünk úgy járjon, mint mi sokan, hogy a saját első fizetéseinkből fizettük meg a pénzügyi tudatlanságunk árát.
Az Erste és a Pagony kiadó közös kiadványa pont a 8–12 éves korosztálynak szól, és egyáltalán nem didaktikus benne a „pénzügyi nevelés” rész, annak ellenére, hogy minden fejezetben van valamennyi szerepe a pénznek, és a kalandos történet végső megoldásában is kulcsfontosságú lesz. A könyv extra izgalma, hogy rengeteg választási lehetőség van, ez egy olyan történet, amely úgy van megírva, hogy az olvasó a főszereplő és részben ő alakítja a sztorit – a 10 és a 12 éves lányaim ezt imádták benne. A könyvben szereplő gyerekek másképp viszonyulnak a pénzhez és ez felszabadító a hús-vér gyerekek szempontjából, mert azt mutatja, hogy nincs elvárás, nem kell profi spórolónak lenni ahhoz, hogy értékes tagja legyél egy közösségnek. Sőt, ha valaki úgy olvassa, mint én, hogy beleolvas a többi választási lehetőségbe is, azt is le tudja szűrni belőle, hogy más döntések kapcsán is a több jó út mellett teszi le a voksát a szerző. Persze ez a könyv izgalmassága és fontos üzenete kapcsán nem olyan jelentős dolog... és pont az a szuper A láthatatlan kincsben, hogy a pénzügyi rész sem telepszik rá a történetre. Csak témát szolgáltat a későbbi, családi beszélgetésekhez, ami fontos, mert muszáj folyamatosan fenntartani a témát.

Nem a tökéletesen megfogalmazott mondatok számítanak, ha a gyerekeddel beszélgetni szeretnél a pénzről, hanem a törődés, ami a szándék mögött van. Ebben segít A láthatatlan kincs, a Pagony Kiadó és az Erste interaktív kalandkönyve – irányt mutat az elinduláshoz, és közben izgalmas olvasmány is.
A részleteket az Erste oldalán találod.
Ezért beszélj a gyerekeddel a pénzről nagyobb korában is
A saját pénzügyi felnövéstörténetem örök példa nekem és talán másoknak is, hogy a gyerekek korától függően állandóan porondon kell tartani ezt a témát. Én ugyanis egyetemistaként kezdtem el dolgozni, eleinte nem is kerestem annyit, hogy eltartsam magam, így a szüleimre is támaszkodtam. És ezt akkor sem hagytam abba, amikor már bőven megvolt a létfenntartáshoz szükséges fizetésem, és ezt feltételezhetően a szüleim is tudták, de nem ültek le velem elbeszélgetni a ruhabolti pénzszórásokról, a tudatos pénzügyi tervezés teljes hiányáról.
Végül egy folyószámlahitel pénzügyileg fájó tanulságai és néhány anyagilag kifejezetten nehéz hónap után tanultam meg azt, hogy hogyan nyújtózkodjak addig, amíg a takaróm ér. A saját káromon, szó szerint.
Ez is jól mutatja, hogy a gyerekek pénzügyi nevelését nemcsak elkezdeni fontos, de végigvinni is, egészen az anyagi függetlenedésig.
Ti mennyire beszélgettek a pénzről a nagyobb gyerekeitekkel?
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ draganab, Pexels/ Codioful (formerly Gradienta)
Glow
Glow
