A legnagyobb döntéseinkben egyedül vagyunk, pedig kellenének a női közösségek

–

Miért nem járnak a nők rendszeresen fürdőbe?

Látszólag nem függ szorosan össze ez a kérdés azzal, hogy számtalan nő marad magára az élete fontos pillanataiban és döntéseiben, illetve hogy a budapesti Rudas fürdő női napjain jelentősen kevesebb a vendég, mint a férfinapokon, de valójában mégis. Mi nők sokkal nehezebben találjuk meg és kényszerítjük magunkra a feltöltődést, az olyan kapcsolódást, ami nem munka, nem kötelezettség, látszólag nem hasznos. Pedig ha véletlenül olyan helyzetbe kerülünk, hogy van tér és idő kapcsolódni egymással, olyan jól csináljuk!

A film forgalmazója, a Budapest Film egy különleges eseményt szervezett tartalomgyártóknak: a vetítés után együtt elmentünk a Rudasba, ahol kaptunk néhány információt a fürdőről, majd együtt fürdőztünk és beszélgettünk. Tíz nő – köztük a film szereplői és rendezője –, akik maximum felületesen ismerik egymást: persze először feszengtünk egy kicsit, de aztán Gyárfás Dorka, az esemény moderátora bedobott egy nagyon mély témát, és azon kaptuk magunkat

nagyjából fél óra együtt töltött idő után, hogy olyanokról vallunk egymásnak, hogy mi motivált bennünket, amikor a gyerekvállalásról döntöttünk. Teljesen őszintén, nem kerülgetve olyan fajsúlyos részeit, mint a társadalmi elvárás, az anyai ösztön léte vagy nemléte, és a saját belső vágyaink.

Sőt, már a filmvetítés utáni brunchon elkezdtük, amikor egy kisebb körben arról beszélgettünk, hogy a kilencvenes évek filmélményei mennyire határozták meg a párválasztásunkat. Ebből is kiderül, hogy amikor olyan helyzet van, mi nők annyira könnyen kapcsolódunk egymással!

A beszélgetés a fürdő panorámamedencéjében hiába volt „sajtóesemény”, mégis felszabadító erővel bírt: jó érzés volt megosztani egymással a gondolatainkat. És más, akár baráti, akár nagyobb körben történő női tapasztalatcserékről is ugyanez az élményem van szinte mindig. Hogy mi nők könnyen tudunk nyitni egymás felé, fel tudjuk tenni egymásnak a jó kérdéseket és sokszor felületes kapcsolatoknál is gyorsan eljutunk egy-egy beszélgetésben az igazi mélységekig. Mert igényünk van arra, hogy megosszuk egymással a gondolatainkat és főleg az érzéseinket. Csak éppen tér és idő nincs rá.

Bár a török fürdőzés női és férfi hagyományai évszázadokra nyúlnak vissza, és a Rudas fürdő az 1500-as években épült, tavaly év végén mégis úgy volt, hogy jelentősen lerövidül a női nap, egyszerűen azért, mert jóval kevesebb nő jár fürdőzni, mint férfi, így a fürdőnek kevésbé éri meg fenntartani egy napot csak a nőknek.

(A női nap-férfi nap elválasztás kizárólag a török fürdőre vonatkozik, az uszoda és wellness rész mindig koedukáltan használható, a török fürdőben a nem koedukált időszakokban engedélyezett a kötényes, vagyis fürdőruha nélküli fürdőzés, ami sokak szerint nagyon felszabadító élmény.)

Azóta szerencsére a hangos tiltakozásnak köszönhetően végül megmaradt a teljes kedd női napnak, és amikor mi ott voltunk, nem úgy tűnt, mintha emiatt üres lenne a fürdő. Mégis, többeket megkérdeztem a csapatból, hogy járnak-e fürdőzni, és majdnem mindenki nemmel válaszolt. Természetesen nincs statisztikám erre, de látom magam körül, hogy a hozzám hasonló korú és helyzetű férfiak nagyobb része igenis megtalálja az időt az ilyen típusú fizikailag feltöltő és közösségi programokra, nagy részük konkrétan fürdőbe is jár.

A magány a Mambo maternicában is fontos szerepet kap

Nem szeretnék sokat spoilerezni, már csak azért sem, mert nagyon ajánlom megnézésre a filmet, de a három történetszálnak kapcsolódó pontja a nők döntési magányossága – ami különösen szembeötlő akkor, ha egy olyan életre szóló döntést kell meghozni, mint a gyerekvállalás.

Mindhárom főszereplő színésznő (Török-Illyés Orsolya, Székely Rozi és Sipos Vera) csodásan mutatja meg a karaktere életében megjelenő dilemmákat, úgy is azonosulunk a küzdelmeikkel, hogy közben könnyen lehet, hogy hasonló helyzetben egészen más döntést hoznánk – ebben annak is szerepe van, hogy a film pontosan azokat a részleteket emeli ki, amik olyan bonyolulttá teszik a gyerekvállalással kapcsolatos döntéseinket. Látjuk, hogy

lehet nagyon magányosnak lenni egy család részeként (főleg, ha ez egy olyan család, ahol a te igényeidet nem veszik figyelembe), házasságban, baráti kapcsolatokban és nagyon is partneri viszonyban is.

Mégis: összességében végül minden történetszálban felbukkan valamiféle támogatás egy másik embertől, ami – ha ezt akarod látni benne – lehet akár reménykeltő is. Nekem az, ahogy az volt a közös fürdőzés is. De a reménykeltés mellett egyben

figyelmeztetés is: nekünk is kell tenni azért, hogy többet tudjunk kapcsolódni másokkal, más nőkkel, rászánni az időt és az energiát, akkor is, ha látszólag nincs, mert különben olyan pillanatokban maradunk egyedül, amikor nem jó egyedül lenni. És ebben a tekintetben mindegy, hogy anyák vagyunk vagy sem.

Mivel ez szerintem egy kifejezetten női film, azt ajánlom, hogy hívjátok el egy barátnőtöket és utána ne szaladjatok rögtön haza, hanem szánjatok egy kis időt egymásra. Tudom, hogy nehéz, magamnak is ugyanúgy mondom, ahogy nektek.

Tóth Flóra