Gabriela Silang: a nő, aki férje halála után hadsereget toborzott

–

Amikor Gabriela Silang történetével először találkoztam, éppen Bányai Júlia honvédszázados életét kutattam, aki csak Sárossy Gyula néven, férje személyazonosságát felvéve harcolhatott az 1848/49-es magyar szabadságharcban. Ezért különösen megdöbbentő volt számomra, hogy majd száz évvel korábban, az ezerhétszázas évek közepén a Fülöp-szigeteken egy nő vezette a szabadságharcot.

A Fülöp-szigeteken évszázadokon át más volt a nők helyzete, mint nálunk.

A gyarmatosítás előtt a filippínó nők jelentős társadalmi és politikai szerepkörrel rendelkeztek. Ingatlant birtokolhattak, kereskedelemmel foglalkozhattak, lehettek törzsfők vagy faluvezetők, spirituális vezetői szerepet is betölthettek, amivel jelentős politikai befolyást szereztek.

A családi életben is önrendelkezési joguk volt, akár el is válhattak a férjüktől.

A spanyol gyarmatosítás fokozatosan átalakította ezeket a hagyományos struktúrákat, európai mintájú patriarchális rendszerrel váltva fel azokat, a nők önrendelkezési joga jelentősen csorbult. Éppen ezért volt különösen jelentős Gabriela Silang katonai és politikai vezetőként való megjelenése.

Két világ határán

Amikor Gabriela Silang az 1730-as évek elején meglátta a napvilágot (születési dátuma bizonytalan) az Ilocos régióbeli Santa városában, a filippínók már több mint kétszáz éve a spanyolok uralma alatt éltek. Ám a gazdasági kizsákmányolás és az erőszakos hittérítés ellenére sem volt könnyű megtörni ezt a népet. Elnyomásuk ideje alatt több száz kisebb-nagyobb felkelést szerveztek a spanyolok ellen. A katolizálás sem járt teljes sikerrel: a filippínók erősen ragaszkodtak hagyományaikhoz és ősi vallásukhoz.

Jól példázza ezt Gabriela szüleinek házassága is, hiszen a lány apja spanyol gyökerekkel rendelkező keresztény volt, édesanyja azonban a törzsi vallást követte. Az ilyen vegyesházasságok gyakoriak voltak akkoriban a Fülöp-szigeteken. Gabriela kisgyerekkorában édesanyja nevelése révén megismerte a filippínó nép ősi kultúráját, hagyományait és vallását, ám iskolai tanulmányait a városi kolostorban végezte. Lelkivezetője fogadott lányaként szerette az intelligens, ám rakoncátlan kislányt, aki egy legenda szerint már gyerekkorában mélyen átérezte a szegények szenvedését, és egyszer egy értékes nyakláncot adott egy szegény asszonynak a templomudvarban.

Házasság és szerelem

Gabrielát az apja 20 éves korában feleségül adta egy gazdag kereskedőhöz, aki jóval idősebb volt nála. Házasságuk nem tartott sokáig: a férfi néhány hónap múlva meghalt, nagy vagyont hagyva Gabrielára. Természetesen sokan pályáztak a gazdag és fiatal özvegy kezére. Végül a szerelem döntött: Gabriela megismerte Diego Silangot. Ám ez nemcsak az érzelmek játéka volt, hiszen a férfival hasonlóan gondolkodtak népük sorsáról is.

Silang okos, tanult ember volt, jól átlátta azokat a gazdasági és politikai manipulációkat, amelyekkel a spanyolok nyomorban tartották a filippínókat. A római katolikus egyház megbízottjaként titkári és futári feladatokat látott el, így bejárta az országot, és közvetlen tapasztalatokat szerzett a szegény parasztok életéről is. Manilában a legmagasabb egyházi és politikai körökben mozgott, gyakran személyesen is tanúja volt a spanyol kormány és az egyház visszaéléseinek. Gyakorlatias politikusként nemcsak álmodott arról, hogy felszabadítja a népét, hanem tudatosan kiépítette politikai kapcsolatait Manilában és vidéken egyaránt. A szabad filippínó nép víziója mélyen megérintette Gabrielát is – a kezdetektől segítette párját a céljai megvalósításában.

Önrendelkezést a bennszülötteknek!

1757-ben házasodtak össze, de csak 1762-ben látták elérkezettnek az időt a szabadságharc megindítására. A hétéves háború (1756–1763) során a spanyolok Franciaország oldalán álltak, így a britek 1762-ben elfoglalták Manilát. A vidéki térségek azonban továbbra is a régi gyarmatosítók kezén maradtak, bár a spanyolok hatalma ott is meggyengült. A spanyolokat teljesen lekötötte a britekkel vívott konfliktus, míg a britek gazdasági engedményeket ígértek a gyarmatosított népeknek, hogy maguk mellé állítsák a vidéki lakosságot. Diego és Gabriela Silang úgy érezték, eljött a szabadságharc ideje.

Elsőként saját pátriájuk, Ilocos felszabadítását tűzték ki célul, amelynek legnagyobb városa, Vigan jelentős kül- és belkereskedelmi központ volt. Diego Silang jól tudta, hogy népe nemcsak a spanyolokat, hanem a helyi előkelőket is gyűlölte, akiket principálisoknak (spanyolul: principales) neveztek. Ez a bennszülött vezetőréteg a spanyol gyarmati rendszerrel együttműködve jelentős politikai és gazdasági hatalomra tett szert. A gyarmati adminisztráció nagyrészt rájuk támaszkodott, ami presztízsüket és befolyásukat tovább növelte. Az adószedés és más igazgatási feladatok során gyakran előfordultak visszaélések: sokan több adót szedtek be a kelleténél, vagy saját javukra éltek vissza pozíciójukkal. A népharag emiatt rájuk is irányult, sokan a filippínó nép árulóit látták bennük. Nem csoda hát, hogy Diego Silang a principálisok hatalmának megtörését tűzte zászlajára.

A kutatók szerint Gabriela Silang már a kezdetektől aktívan részt vett a forradalmi stratégia kidolgozásában és végrehajtásában is, hiszen jól ismerte a filippínó nép hagyományos életmódját.

Elképzelésük az volt, hogy a spanyol hódítók és az őket kiszolgáló principálisok oligarchikus uralma helyett az ilocano nép vezetőinek adják át a hatalmat, valamint a politikai és gazdasági irányítást. A hagyományos falusi közösségi rendszer újjáélesztésében gondolkodtak, ami több szempontból is figyelemre méltó volt. Egyrészt feltételezte, hogy a bennszülöttek képesek önerőből működtetni saját politikai és gazdasági rendszerüket. Másrészt ők maguk is a bennszülött elithez tartoztak, tehát saját társadalmi csoportjuk ellen fordultak, amikor a principálisok uralmát meg akarták dönteni.

Győzelem és halál

Az ilocano népet lelkesítette a gondolat, hogy visszaszerezheti önrendelkezését, és egyre szélesebb néptömegek álltak Diego és Gabriela Silang forradalma mögé. A felkelést a britek is támogatták saját érdekeikből. A döntő csatára Cabugao városánál került sor, és nem sokkal később a forradalmárok kiűzték a spanyolokat Viganból. Brit védelem alatt Diego Silang átvette a város főkapitányi és kormányzói posztját. 1762. december 14-én kikiáltotta az Ilocos régió függetlenségét, és megalapította a helyi önkormányzatot.

Természetesen ezt az ellenfeleik sem nézték tétlenül. Ám nem szemtől szemben, fegyveres erővel támadtak, hanem orgyilkosokat küldtek a Silang házaspár ellen – mégpedig Diego két közeli barátját, Miguel Vicost és Pedro Becbecet bérelték fel. 1763. május 28-án Diego Silangot saját otthonában ölték meg, Gabriela azonban el tudott menekülni.

Női vezető a szabadságharc élén

Diego Silang meggyilkolása után úgy tűnt, hogy megtörik a szabadságharc lendülete – ráadásul az angolok is kihátráltak a felkelés mögül. Ekkor azonban előlépett Gabriela, és átvette a vezető szerepet. Férje halála után megesküdött, hogy megbosszulja a gyilkosságot, de nem csupán a megtorlás vágya vezette: folytatni akarta azt a felszabadító harcot, amelyet Diegóval együtt kezdtek el.

Gabriela Silang átvette a katonai parancsnokságot. Először visszavonult anyja szülővárosába, Abrába, és ott kezdett csapatokat toborozni. Katonai vezetői képességei hamar megmutatkoztak: sikerült egyesítenie a különböző törzsi csoportokat és a megmaradt ilocano erőket. Hadserege 2000 főre duzzadt, és stratégiai támadásokat tervezett Vigan visszafoglalására.

A spanyolok azonban 6000 fős haderőt állítottak fel vele szemben. A túlerő miatt a forradalmi csapatok kénytelenek voltak visszavonulni az Abra hegyeibe, ahol Silang újraszervezte egységeit. Többször is megütköztek a spanyol sereggel, de végül 1763 szeptemberében Gabriela és tisztjei fogságba estek. Viganba hurcolták őket, ahol kivégzése előtt Gabriela Silang kénytelen volt végignézni több száz követője megkorbácsolását, valamint legközelebbi parancsnokainak felakasztását. Halála után ismeretlen helyre temették – sírja ma sem ismert.

Gabriela Silang hagyatéka

Bár Silang férje halála után csupán néhány hónapig vezette a szabadságharcot, élete és kiállása példaértékűvé vált. Ő volt az első filippínó nő, aki fegyveres felkelést irányított a gyarmatosítók ellen – úgy, hogy képes volt egyesíteni a különböző kulturális közösségeket, és átlépni a törzsi és társadalmi határokat.

Történeti személyisége idővel szimbólummá nemesedett. A Fülöp-szigeteken Gabriela Silang neve mára szorosan összefonódott a női jogokért küzdő mozgalmakkal. A GABRIELA nevű ernyőszervezet 1984-ben alakult meg, kifejezetten az ő örökségére építve identitását – céljuk a nők jogainak védelme és a társadalmi igazságosság előmozdítása.

Gabriela Silang alakja mélyen beépült a filippínó kulturális emlékezetbe is. Ikonikus szobra – amely lóháton, karddal ábrázolja – Manilában, a fővárosban áll. Története számos versben, dalban és drámában elevenedik meg, és a nemzeti mitológia egyik központi alakjává vált.

Miklya Luzsányi Mónika