Az apraja meg a nagyja – Csak neked mondom: Básti Juli és Szirtes Ági
Básti Juli és Szirtes Ági igazán jó barátnők, ezért az elején volt egy kis bizonytalankodás, hogy miről is meséljenek egymásnak, amikor a legtöbb dolgot már elmesélték – kamerán kívül. Ez pontosan egy percig tartott, aztán villámgyorsan belesodródtak a közös emlékekbe és történetekbe. Kiderült, hogy a közös nyaralásaik alatt minden (is) megtörtént velük, és hogy Ági hiába próbálkozott, nem tudott úgy menni Juliékhoz babalátogatóba annak idején, hogy ne zavarja meg a fürdetést... És persze felidézték a sok-sok közösen átélt színházi turnét, a hozzájuk tartozó rendkívül szórakoztató anekdotákkal együtt. A Csak neked mondom harmadik epizódjában két Kossuth-díjas színésznő mesél nektek: Básti Juli és Szirtes Ági.
–
„Embert ilyen szépen boldognak lenni még nem láttam” – mondja Szirtes Ági könnyek között, miközben felidézi azt a már elhunyt bázisugró fiút, aki példaképe volt. Ez része egy sokkal hosszabb történetnek egy hegyről, amit nyaraláskor meghódított, napszemüveg és kalap nélkül, egy szál nyári ruhában – és ami tökéletes lenyomata az életének.
A tanulság szerinte az, hogy ha nem akarunk elfáradni, olyannak kell lenni, mint a kő, mert az érzelmek a legfárasztóbbak. Meg az, ha a hegycsúcs után még ott vár három másik.
Még szerencse, hogy a raki segít.
Közös nyaralós élményeik közül is felidéztek néhányat a műsorban. Mint kiderült, mindketten éjjel tanultak meg motorozni egy pici görög szigeten, azért, mert nem volt más választásuk. Juliék már javában nyaraltak, amikor Ági megérkezett a szigetre a gyerekekkel, a komp késett tizenkét órát. Juli felkötött karral, Tamás pedig bekötött fejjel fogadta őket. És a helyzet csak romlott… de ezt a poént nem lőjük le, nézzétek meg a beszélgetést!
Básti Juli és Szirtes Ági a Három nővérrel többször turnézott Oroszországban is, és amikor Juli és Ági egymás mellett mentek, akkor hangzott el a címben már idézett mondat: „Apraja И Nadja”.
A turnés élmények mellett a szakma is szóba került, például egy forgatás (Tarr Béla rendezése), ahol nagyon hosszan próbáltak egy sírós jelenetet, olyan hosszan, hogy felmerült a kérdés: „Ági, hogy tudsz te ennyit sírni?” De volt rá válasz is: „Nagyon sokat fizetnek. Ha megfizetik az embert, akkor úgy játszik, mint a kisangyal. Ha meg nem…” Aztán sorra veszik a rendezőket, és jól kitárgyalják őket. Meg egymást. Meg magukat. Nézzétek meg. A végén lehet, hogy sírni fogtok. (Mi szóltunk.)
