wmn-samsungs9

Az egész úgy kezdődött, hogy rájöttem, fogalmam sincs, mi az a Snapchat, életemben nem láttam a Musica.lyt, amiről csak azt tudom, hogy tizenévesek éneklős programja (az a jó, ha sok követőd van), nem írtam soha az ASK.FM-re – zárójelben: évekig azt hittem, az egy rádió –, szóval nyugodtan nevezhettek őskövületnek ezután. Aztán regisztráltam mindezekre, és máris elkezdtek záporozni felém a kérdések. Merthogy az ASK.FM-nek az a lényege, hogy kérdéseket lehet feltenni random embereknek. Akárkinek. Mondjuk, olyanokat, hogy melyik ruha a menőbb, vagy: „szingli vagy-e, esetleg kapcsolatban élsz”. Hát, nem nélkülözhetetlen?

Híres leszek – a Musical.ly

Ha nincs kamasz gyereked, akkor valószínűleg fogalmad sincs, hogy a Musical.ly egy külön szcéna, celebbé vált tizenévesekkel, rajongókkal és követőkkel. A lényeg, hogy számokra lehet tátogni, miközben az ember táncolgat, mozog… vagy csak ül, és búsan néz a kamerába. A legmenőbbeknek – köztük a Schobert-Rubint házaspár lánya, Lara 292 ezer követőt gyűjtött, és 56,2 millió szívecskéje van, jelentsen ez bármit is.

Mondjuk, én lehet, hogy finoman szólva sem lennék boldog, ha a 13 éves lányom egy szál bikiniben tátogna nyilvánosan, de, ugye, nem vagyunk egyformák.

Amikor én ennyi idős voltam, nem bikiniben égettem magam, hanem azzal, hogy megpróbáltam énekelni – akkor derült ki, hogy nekem elég tátogni, ami egyáltalán nem baj, mert hangom nincs. Igen, én vagyok az, akit kitiltottak a kórusból, és inkább megajánlott az énektanár egy hármast, ha sosem járok többet órára. Szóval igazából lehet, hogy a Musical.ly-t nekem találták ki – már van is hat követőm, négy rajongóm és egy szívem. Innen csak a csúcsra vezet az út. A tekintetem az első megtekintés után vált ilyen üvegessé, és a hatás azóta is tart. Ha bátor vagy, kattints a képre, és nézd meg, hogyan éneklek, vagyis tátongók! 

Snapchat – a vicces fejek tömkelege

Mivel a fiam nem tolja, ezért fogalmam sem volt, mi ez, nagyjából annyit tudtam róla, hogy eltűnő fotókat lehet vele küldözgetni, ha a másik oldal is regisztrált a Snapchaten. Mivel sok újságíró ismerősöm van, azt gondoltam, néhányan legalább regisztráltak, de nem. Egy árva ismerősöm sem volt fellelhető a Snapchaten. Aztán kisírtam, hogy legalább egy barátnőm élessze fel a regisztrációját, hogy legyen kinek küldözgetni a képeket. Igyekeztem vicces fotókat csinálni – már amennyiben vicces, hogy angyalszárnnyal vagy szemüvegben, kutyafüllel fotózza magát az ember. Azt hiszem, ezt a lehetőséget meghagyom a nem annyira befásult vénasszonyoknak.

ASK.FM – ha elakadtál a világ dolgaiban

Kérdésed van a világhoz? (Persze csak akkor, ha az ASK.FM-en regisztrált a világ.) Tedd fel! Kérdezd meg, fotózd le és véleményeztesd, tudd meg az influencerektől, amire kíváncsi vagy! Például ilyeneket: „Lányok! 15 éves fiú vagyok. Valaki nem akar a nővérem lenni?”  Vagy: „Szimpiknek lájkolsz párat?” esetleg: „Szerinted minden kapcsolat megmenthető?” Én keményen beleszálltam az ifjúságba: megkérdeztem, mit gondol, azért nem indul az autóm, mert az izzítógyertya rossz, vagy azért, mert az akksi.

Azt hiszem, az app felhasználói másfajta kérdésekhez vannak szokva, de sebaj, erre tényleg választ kellett kapnom, mert a tököm tele volt azzal, hogy pont a mínuszok idején nem indul az autóm.

A válaszok jól tükrözik a felhasználók attitűdjét… Mivel praktikus tanácsot nem kaptam, inkább maradok a Facebooknál, ott legalább a haverok segítenek. Ráadásul nem lett sikersztori a falam, hiába válaszoltam lelkesen a kérdésekre, mindössze egy ember követett be, az is szánalomból.

Egy héten át a telefonommal keltem-feküdtem, az ismerősöket igyekeztem Viberen, Messengeren hívni, beüzemeltem a WhatsAppot, a Hangoutsot, és nagyjából szerdán érkeztem el odáig, hogy mindjárt a földhöz vágom a telefont, mert zörgött, zizegett, zenélt és kuruttyolt, egyetlen nyugodt percet sem hagyva. De ezt nem tehettem, a haverok pedig nem értették, miért teszek mindenhova cuki emojikat meg rajzokat, holott egyik sem jellemző rám.

Az életem a telefon körül forgott, szó szerint. 0–24-ben nálam volt, amitől egy idő után azt éreztem, hogy nekem ez így kicsit sok(k).

Mindenesetre érdekes tapasztalás volt, hogy amibe én majdnem belepusztultam, az mások számára éltető forrás. Nem is értette egy-két fiatalabb ismerősöm, hogy miről magyarázok nekik, már miért lenne gond, hogy a telefon videót rögzít a képernyőről, amikor az tök menő, mert lehet „streamelni a game-et”. Én meg bután néztem ki a fejemből, mert ez az igény sosem merült fel bennem. Ilyen apróságokból látszik egyre nagyobbnak az a generációs szakadék, amely egyre csak tágul, hogy lassan Mariana-árok nagyságúra nőjön. Én pedig igyekszem betemetni. Sikertelenül.

Zimre Zsuzsa