–

Az egy dolog, kedves olvasók, hogy az embernek mindig nagyon az eszénél kell lennie, de ha autóba ül, akkor ez rendesen megsokszorozódik. Olyan nagy önuralomra és figyelemre van szükség, hogy az leírhatatlan, mert ha szorult az emberbe némi felelősségtudat, és nem akarja veszélyeztetni a saját, de legesleginkább mások testi épségét meg vagyontárgyát, akkor soha nem szűnő fegyelmezettséggel kell beszállnia az autómobilba, és még így sem garantált, hogy nem történik baj, mert akkor is ott van még az a nem is annyira csekély esély, hogy más meg nem így vezet. 

Nagyon tapasztalatlan vagyok, és egyből mély vízbe dobtam magam. Hallgassátok meg a tanácsaimat, és fogadjátok meg, ha tehetitek.

Íme, a kicsit komoly, annál viccesebb tízparancsolat friss jogsisoknak, meg azoknak, akik még nem annyira biztosak magukban:

1. Ne félj!

Aki fél az autóban, az bele se üljön. A félelem nem jó kiindulási pont. Remegő kézzel nem lehet tartani a kormányt, reszketve nem lehet megállni a másik kocsi mögött a pirosnál. A félelem elvonja a figyelmet, a figyelem hiánya pedig balesetet szül. Ha félsz a volán mögött, inkább bele se kezdj az egészbe, hanem gyakorolj kevésbé fogalmas helyeken. Az autóvezetéshez alapvetően szükség van a bátorságra, még akkor is, ha rutintalan vagy, mert bátortalanul nem lehet vezetni. Gondolj csak bele, mi történne, ha minden egyes úton átlibbenő, elhajintott zacskóra elrántaná mindenki a kormányt...

2. Vezess éjszaka!

Akkor a legeslegjobb kimenni az utakra, amikor nincs odakint senki. Ugye, hogy, ugye? Eleve olyankor dugó sincs, sőt, másik kocsi se nagyon. Leginkább ajánlott időpont a hajnali három és négy között, méghozzá hétfőtől szerdáig mert akkor aztán tényleg alig vannak odakint. Viccet félretéve, tényleg járd körbe a városodat (főleg, ha budapesti vagy), mert akkor könnyebben meg tudod tanulni, merre vannak az egyirányú utcák, a jobbkezesek, a balkezesek, a körforgalomban is lassan tudsz végignyargalni, nem kell rongyolgatni benne. Az éjszakai vezetéssel csak egy gond van. Lásd a következő pontot.

3. Láss!

Ha rossz a szemed, az elve cumi, de ne szégyelld felvenni a szemüveget. Ha napközben vezetsz, és tűz a nap, akkor használj napszenyát, éjjel pedig vedd fel az optikai okulárét. Éjszaka amúgy is korlátozottak a látási viszonyok, én meg eléggé vaksi vagyok, szóval éjszaka duplán kell figyelni minden apró kis mozzanatra. Pláne azokon a részeken, ahol még a közlekedési lámpákat is leoffolják éccakára. A kocsi lámpáit pedig külön tanulmányozni kell. Éjszaka nagyon hasznosak tudnak lenni amúgy is. 

4. Reflektor, helyzetjelző, távolsági… mik azok?

A KRESZ ezeket mind megtanítja, de amikor ott vagy élesben, akkor csak lesel, hogy most melyik melyik… (ugyanez van az ablaktörlővel). Nekem két nap kellett, amíg megtanultam, hogy indulás előtt bizony fel kell kapcsolni a lámpát, leállítás után pedig ki kell kapcsolni, mert akkor meg az aksinak lesz kampec. Eléggé szívás mindig mindenre figyelni, de ha a fejemben tartom, hogy öt dolgot kell csinálni elindulás előtt és parkolás után (ebben nincs benne a kávé és a menj el feltétlen pisilni), akkor egy idő után tuti, nem hagyod fenn vagy lenn a világítást. 

5. Felejtsd el a telefonod!

De tényleg. Még a piros lámpánál is, hiszen kezdő jogsis vagy, ne bomlaszd azzal a kocsiban ülő közösséget, hogy rád kell várni a már rég zöld lámpánál, mert oda se bagóztál csetelés közben, és már hajthatnál is tovább. Telefonozz úgy, hogy félreállsz! A vezetés közben való telefonálást egyébként felvenném a hét főbűn közé, és csináltatnék neki a Sátánnal egy külön purgatóriumot a pokolban. 

6. Nincs olyan, hogy elég korán

Budapesten lehetetlen elindulni időben. Az első napon persze mindenhonnan elkéstem persze. Hétfőn nagy arccal azt gondoltam, hogy bőven elég elindulnom a nyolcas edzésemre fél nyolckor, hiszen van már nekem fasza kocsim, minek rohanni, úgyis sokkal gyorsabb lesz, mint buszozni. Aha, egy fenéket. Azt elfelejtettem, hogy a busz csak akkor lassabb, ha nincs dugó, amúgy a reggeli dugóban a buszsávban óriási előnyöket szerez, amiben, ugye, én, mint mezei autóvezető nem közlekedhetek. Az edzésre természetesen nem értem oda. Viszont odaérhettem volna a tízes meetingre, ameddig még az edzés kihagyása miatt volt két órám. Szerintetek odaértem? Nem! Mivel még beugrottam a boltba egy zsugor vizet venni. De azért a kezdő jogsis parkolása sem igazán könnyű. Párhuzamos helyekkel nem is próbálkoztam, de ezt a témát lásd a következő pontban.

7. Gyakorold sok helyen a parkolást

Parkolni akartam, de ez nem mindig jött össze. Azt még valahogy mindig nem értem, hogyan tudják az emberek bepasszírozni egymás közé egy két centire a kocsijukat. Még mindig nem világos sok esetben, hogy merre is kell tekerni a kormányt, ha hátrafele megyek, és mikor kezdem el tekerni, ha két kocsi közé akarok beállni párhuzamosan, ezért a párhuzamos parkolási módot többnyire hanyagoltam. Ami viszont ment, az a jobbra és balra kanyarodás (nem tolatva), de sokszor nem jött össze az sem, hogy épp a két csík között maradjak. Nagyon sajnálom azokat, akiktől emiatt elvettem egy helyet. És sajnos meg is húztam a kocsit. De csak egy kicsit. (Lásd következő pont!)

8. A tolatóradar sípolása ébresszen az álmodból is!

A tolatóradar (ha van) nem véletlenül van beszerelve a kocsikba. Ez a technikai vívmányok egyik legnagyobbika, valaki (én) néha mégis azt gondolja, hogy erre nem is kell annyira figyelni. Nem kifejezetten nagy autóval indultam útnak az elmúlt héten, és ez rendesen be is zavart az egyik tolatásomba. Hát, olyan kicsi ez a kocsi, tuti van mögötte még hely, hadd sípoljon a radar, szerintem még elférek – gondoltam botor módon magamban. Na, ezt az egyet megtanultam: A RADAR NEM VÉLETLENÜL SÍPOL. Ha sípol, akkor biztosIsten, hogy van mögötte valami. Az én esetemben ez a valami egy fal volt. A kocsi mehetett a szervizbe. Kölcsönautót  meghúzni pedig annyira ciki, hogy azt nem is tudom elmondani, még akkor is az, ha mindenki azzal vigasztal, hogy ez csak egy tárgy.

9. Az autó nem csak egy tárgy

Hanem szerelem. Tudom, hogy nem mindenkinek, de nekem abszolút az lett. Legalább annyira kell érteni és érezni, mint a szerelmedet, úgy kell simogatni, szeretgetni, törölgetni, puszilgatni, mintha ember lenne (sok esetben még jobban). Fel kell térképezni a kis lelkét, óvatosan kell bánni vele, nem lehet ütni meg vágni. Rendben kell tartani, le kell mosni, ki kell dobálni belőle a szemetet,  jó sokat kell vele lenni. Nézegetni kell, vizsgálgatni a műszereit, beolajozni a szívét, és jól kell etetni. Ha mindez megvan, akkor hálás kapcsolatotok lesz. Én ha tehettem volna, benne is alszom, de azért nem akartam nagyon kibaszni magammal, így minden este fájdalmas búcsút vettem tőle, és lefeküdtem az ágyamba. Reggelig meg forgolódva aludtam, és reménykedtem, hogy éjszaka nem történik vele semmi.

10. Isten pénze is kevés

Most az egy dolog, hogy egyébként az autók nem olcsók – tök érthető módon –, de azért ami vele jár, az se piskóta. Bárki, aki autót vesz, az havi plusz százzal készüljön kábé (nyilván kocsitól és menetidőtől függő ez). Én elég sokat elvertem benzinre meg parkolásra. Mondjuk, ki akartam élvezni a vezetés minden percét, ezért sokat jöttem-mentem, a sok autókázás meg sok pénzbe kerül. De felért nekem ez az egy hét egy külön terápiával. A legjobb percek ugyanis azok voltak, amikor én meg a kis autó voltunk együtt a végtelen utakon.

Szentesi Éva

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van