Kínzó dilemma ebédidőben – Amikor a kinyúló kéz megtagadja az agy parancsát
Már tudjuk, hogy mit szabadna enni, és mit nem tanácsos. Már tudjuk, hogy telezabálni magunkat (bármivel) nem tesz jót nekünk. Hogy a primer vágyainkat nem árt felülvizsgálni, és adott esetben átalakítani úgy, hogy az élvezet és egészség kéz a kézben járjon… csak megcsinálni a hétköznapokban, az megy még mindig nehezen. Bélteki Zoltán novellájában arra a belső tusára ismerhetünk rá, amelyet sokunk elméje vív az étkezések körül.
–
Bányai befejezte az ebédjét és kényelmesen hátradőlt. Gyönge tépett sertéssültet evett coleslaw salátával. A hús olyan puha volt, hogy szinte szétomlott a szájában. Nem ette túl magát, éppen a kellemes jóllakottság állapotában leledzett. Limbikus rendszerének idegsejtjei mérsékelt izgalomban voltak, az elköltött ebéd enyhe kisüléseket váltott ki belőlük. Talán most kéne abbahagyni – jött az üzenet a Kognitív sejtektől.
Gazdatestünk kissé elhízott, nem kell túlzásba vinnie az étkezéseket. Néha egy kis mozgás sem ártana neki, amit teli gyomorral úgysem akar majd csinálni. A szamurájok sem laktak teljesen jól soha, hogy bármikor készen állhassanak a harcra. A legutóbbi vérképvizsgálat amúgy is kissé megemelkedett vércukorszintet mutatott, ami persze nem olyan vészes, de azért már figyelmeztető jel. Majd este ráállunk a mérlegre, és látjuk az eredményt.
Ekkor mozgolódás támadt a Dopaminrendszer felől. Kisülések követték egymást a Hipotalamusz irányából, a mélyből egyre közeledtek, majd az agykérgi idegsejtek előtt felderengett a Desszert képe.
A Kognitív rendszer azonnal ellentámadásba ment át. Hogyisne! Még hogy desszert, egy elhízott – na, jó – egy túlsúlyos embernek?! Már két nadrágját is kihízta! A rendszer összhangja viszont észrevehetően megbomlott: a Frontális lebeny egyes idegsejtjei kompromisszumként gyümölcsöt javasoltak. A gyümölcs egészséges, és akár desszertnek is nevezhetjük, kihúzva a fullánkját a Hipotalamusz kísértéseinek. A rendszeren belül parázs vita támadt – idegsejt idegsejt ellen, csak úgy örvénylettek a kisülések! Végül a kompromisszum győzött, a Limbikus rendszer is elégedettnek látszott.
Bányai lassan felállt, és a gyümölcsöspult felé indult. Almát vagy barackot válasszak? – töprengett a választékot böngészve. Ekkor pillantotta meg oldalt a csokis brownie-t.
A Kognitív rendszer idegsejtjei üveghangon visítottak: Nenenene! Csupa üres kalória! A csokoládé mousse töltelék az egekbe lövi a vércukorszintet! Ez a süti szinte tiszta cukor!
„Cukor…” – visszhangozta a Dopaminrendszer. Idegsejtjei felizzottak, akár a karácsonyfán az égősor. A nyálmirigyek szinte görcsbe rándultak az inger intenzitásától.
A Kognitív rendszer érezte, hogy kirántották alóla a szőnyeget. Dopaminmolekulák rajzottak elő a Vezikulumból és foglalták el a szinaptikus réseket. Idegsejtjei sorban aludtak ki, már csak erőtlen tiltakozásra volt képes.
„Ezt le kell dolgoznia, délután spinning edzés, ez a minimum!”
A gazdatest a pulthoz ért, keze előre nyúlt, az Univerzum egy pillanatra visszafojtotta a lélegzetét. Mit választ majd Bányai a svédasztalról?
Csokis brownie-t. Kettőt.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/SvetaZi
